Nem jött össze a bevett szokás
Balázs Klári bízott abban, hogy az Artisjuson keresztül megérkezik a feldolgozáshoz az izraeli jogosítás, ahogy ez egy bevett szokás külföldi dalok magyar feldolgozása esetén. Sajnos nem így történt. A dal a megjelenését követően hosszú ideig kevés jogdíjat hozott. A jogdíjak összege csak 2000-es évek után kezdett megnőni.
Jelentős összegű jogdíj
Az izraeli zeneszerző 2018-ban irreális követelésekkel lépett fel. Balázs Klári mindent elkövetett a jogvita békés rendezése érdekében. Az izraeli szerzőségét nem vitatta, sőt felajánlotta, hogy együttműködik, hogy az izraeli zeneszerző jogai az Artisjusnál be legyenek jegyezve. Balázs Klári jelentős összegű jogdíjat is felajánlott.
Rengeteg pénz
Balázs Klári minden törekvése ellenére az izraeli zeneszerző pert indított és irreálisan sok pénzt követelt a bíróságon. A Fővárosi Törvényszék az izraeli zeneszerző kártérítési követelését nagyrészt elutasította és abból mindössze ugyanazt az összeget ítélte meg, melyet Balázs Klári már per nélkül is felajánlott. Az izraeli zeneszerző a bíróság döntését sem fogadta el, továbbra is hajthatatlan. Az ítélet még nem jogerős, a per a Fővárosi Ítélőtábla előtt folyik.” – írta vélhetően Balázs Klári jogi képviselője a portálnak.
40 évig elmaradt a jogdíj
Számos ilyen és ehhez hasonló példa van még a magyar könnyűzene történetében, de ezek szinte soha nem jutnak el bíróságig. Amúgy azért kiemelten fontos, hogy ki egy dal hivatalos szerzője, mert a szerzői jogdíjak (ezeket itthon az Artisjus kezeli) neki járnak minden rádiós, tévés vagy bármilyen lejátszás után. Balázs Kláriék száma lassan 40 éve jelent meg, vagyis közel 40 éven át Henri Bratter helyett Balázs Klári részesült a dalszerzésért járó jogdíjakban.
