Az azonban bizonyos hogy mindkettőjük számára a legfontosabb, hogy a fiaiknak boldog hátteret biztosítanak.
– Mostanában dolgozunk azon, hogy minél szorosabbá váljon a kapcsolatunk. Szerintem mindenki megfogadja, hogy azokat a hibákat nem fogja elkövetni a saját gyerekeivel, amit vele tettek a szülei Ez nálam is így van, úgyhogy én más hibákat követek el – mondja mosolyogva Bence, arra utalva, hogy miután a szülei hatéves korában elváltak, és ő Németországba költözött az édesanyjával, az apukája nem lehetett jelen az életében olyan intenzitással, mint szerette volna.
Nagy családot szeretnének, de Adél azt is elárulja, nem akarnak álszentek lenni, nem tudják, kitart-e a kapcsolatuk az elkövetkező évtizedekben.
– Erre sajnos nincs biztosíték, hisz az élet kiszámíthatatlan, és mi hatalmas amplitúdóval élünk. De ha azt kérdezi tőlem valami, hogyan látom magamat 80 évesen, akkor azt válaszolom, abban a képben rohadtul ott van velem istenes Bence! És bármi történjék addig, én azt mondom: minden jó, ha jó a vége!
