– Már gyerekkoromban sokszor kérdezgettem anyáékat, hogy milyen volt, amikor megszülettem, milyen voltam kisbabaként. Anya egy orvosi műhiba áldozata lett egy műtét során, emiatt idő előtt, hat hónapos terhesen kellett engem megszülnie. 1015 grammosan jöttem világra, az orvosoknak pedig azonnal el kellett szakítaniuk anyukámtól, mert minden perc számított. Apukám is csak pár másodpercig láthatott, azt mesélte, hogy olyan pici volt a fejem, mint egy pohár szája, nem mert megfogni sem, olyan apró voltam. Elfértem volna a tenyerében – kezdett bele a történetébe Szilvi.
Az ezt követő hetvenkét óra a Szilvi életéért való küzdelem volt, mivel 1995-ben még sokkal kisebb arányban tudták megmenteni a koraszülött babákat, mint manapság.
– Csak a találgatások mentek, vajon sikerül-e, vajon leszek-e elég erős, vajon akarom-e... Minden egyes kis vezetéket, készüléket a fejemre csatoltak, mivel olyan picike voltam, hogy nem találtak vénát. Anyukám csupán a kézfejét tehette be az inkubátor kis nyílásán. Mindig úgy mesélte, hogy hátborzongató érzés volt hallani a gép pittyegését, ami a szívverésemet jelezte, nagyon aggódott értem – mesélte Szilvi. – Hetvenkét óra elteltével egy nővér elmondta a szüleimnek, hogy majdnem feladtam, és háromszor is újra kellett éleszteniük az orvosoknak, de végül sikerült. Úgy érzem, isteni csoda, hogy élhetek, és azóta is érzem, hogy a Jóisten mindig mellettem van, és vigyáz rám.
[LAPOZAS]Szilvi a mai napig hálás az orvosok és a nővérek munkájáért, akik odaadó figyelemmel vigyáztak rá, és elképesztő gyorsasággal reagáltak, amikor látták, hogy baj van.
- Sosem lehetek elég hálás az életért! Igaz, a koraszülés miatt lettem látássérült, majd pár éve már teljesen vak, de az élet, amit élhetek, az csodálatos, és szeretném, ha valamilyen úton eljutna ezekhez az orvosokhoz és nővérekhez az, hogy köszönöm nekik az életemet! - mondta Szilvi.
Bense Tamás csecsemő- és gyermekgyógyász szakorvos szerint a kilencvenes években még nagyobb sűrűséggel fordult elő, hogy a koraszülöttek látássérültek lesznek.
- Régebben még nem volt annyira fejlett az ilyen kis súlyú babák oxigénellátása, ami miatt kialakulhatott látáskárosulás, vagy esetleg vakság is. Az elmúlt évtizedben azonban ugrásszerűen fejlődött a koraszülöttek intenzív ellátása, akiket minden esetben vizsgálják a szemészek is, és még a nyolcszáz vagy ezer grammos kisbabák esetében is jelentősen csökkent a vakság kialakulásának kockázata - magyarázta lapunknak a szakember.