A Mandiner oldalán jelent meg egy beszélgetés Zalatnay Saroltával, amely során a művésznő kifejtette, miként biztosítja megélhetését a jelenlegi időszakban. Nem különösebben váratlan, hogy a bevételi forrásai között fontos szerepet tölt be az éneklés, ami nem csak szenvedélyét, de anyagi jólétét is szolgálja.
Hatvanezer forint a nyugdíjam, gyorsan teszem hozzá, azért csak ennyi, mert sok zenésztársammal együtt hiába fizettünk nyugdíj-járulékot 1989-ig, nincs nyoma a rendszerben, így nem is számít bele a nyugdíjunkba. Az előadói jogdíjból is jön valamennyi pénz, de ha nincs havonta négy fellépésem, akkor nem tudok megélni.
Hogy ez mennyire komoly, arra Zalatnay azt mondja, „a legkomolyabb”.
Amíg bírom kondival, addig csinálom, és továbbra is csak élőben vagyok hajlandó énekelni, de úgy is eljön az a pont, amikor már nem lesz erőm rá, ám akkor nem tudom mi lesz. Sokszor eszembe jut, hogy amikor a hatvanas években kint voltunk Londonban az Omegával, azt mondták, maradjak kint, sztár lehetek. Nem maradtam, mert nekem anyu volt a mindenem és azért sem, mert magyar vagyok és ragaszkodom ma is a hazámhoz.
Zalatnay hozzáteszi: ha akkor Londonban marad, lehet, ma már nem arról kellene beszéljen, hogy 60 ezer forint a nyugdíja.
