A színésznő szerint az ilyen bánásmód elképzelhetetlen lenne egy nyugati országban…
„MEGALÁZTÁK, LELKILEG BÁNTALMAZTÁK, GÚNYOLTÁK, RÁADÁSUL NEM IS LÁTTÁK EL MEGFELELŐEN. ÉDESANYÁM TELEFONON NEM EGYSZER VOLT A FÜLTANÚJA ANNAK, HOGYAN BESZÉLTEK VELE. BÉLA EGYIK ÉJJEL LEESETT AZ ÁGYRÓL, UTÁNA KIKÖTÖZTÉK, PEDIG EZT SEMMI NEM INDOKOLTA, NEM VOLT ERŐSZAKOS. NEM TUDOTT ENNI-INNI, MOZOGNI, TISZTÁLKODNI, AZ ÁPOLÓK PEDIG EZEN SZÓRAKOZTAK. VOLT, HOGY BÉLA ÉJJEL SÍRVA HÍVTA AZ ÉDESANYÁNKAT, HOGY MIKÉNT BÁNNAK VELE. AMIKOR BEMENTEM HOZZÁ, RÁ SEM ISMERTEM.”
BÉLÁT IDŐVEL HAZAENGEDTÉK, DE AZ ÁLLAPOTA SEMMIT SEM JAVULT.
„Béla egyik szobatársa azt mondta anyunak, minden igaz, amit az öcsém mondott. Megalázták és bántották. A kórházból felhívták a szüleimet, hogy azonnal vigyék el az öcsémet, mert nincs sebészük, nem tudják ellátni a sebét, utána pedig ne is hozzák ide vissza, hanem vigyék el a salgótarjáni kórházba. Bár mentővel kellett volna őt szállítani, a szüleim maguk jöttek fel érte és vitték el a tarjáni SZTK-ba, ahol átkötötték a sebét, és azt mondták az ottani orvosok, hogy nem értik, hogyan engedhették ki ilyen állapotban, ezután anyuék hazavitték. Béla örült, még sírt is a boldogságtól, hogy otthon lehet, ám pár óra múlva fennakadt a szeme és elvesztette az eszméletét. A kiérkező mentők három órán át küzdöttek, hogy visszahozzák az életbe.”
