SzĂvszorĂtĂł, amit MihĂĄlyi GyĆzĆ a halĂĄla elĆtt mondott
Tragikus hirtelensĂ©ggel elhunyt a JĂĄszai Mari-dĂjas szĂnmƱvĂ©sz, MihĂĄlyi GyĆzĆ. A szĂnhĂĄzi vilĂĄg egyik meghatĂĄrozĂł alakja volt, aki több mint kĂ©t Ă©vtizeden ĂĄt a JĂłzsef Attila SzĂnhĂĄz elismert mƱvĂ©sze Ă©s a SzĂnhĂĄzi DolgozĂłk SzakszervezetĂ©nek (SzĂDoSz) vezetĆje volt. A mƱvĂ©sz hĂ©tfĆ este, a 70. szĂŒletĂ©snapjĂĄt követĆen, minden elĆjel nĂ©lkĂŒl hunyt el, ezzel sokkolva a kollĂ©gĂĄit Ă©s a rajongĂłit egyarĂĄnt.
MihĂĄlyi GyĆzĆ utolsĂł nyilvĂĄnos szereplĂ©sĂ©re az augusztusi SzĂ©kesfehĂ©rvĂĄri KirĂĄlyi Napok keretĂ©ben kerĂŒlt sor, ahol narrĂĄtorkĂ©nt vett rĂ©szt a KoronĂĄzĂĄsi SzertartĂĄsjĂĄtĂ©kokban. Az esemĂ©ny utĂĄn adott interjĂșjĂĄban mĂ©g tele volt Ă©lettel Ă©s tervekkel. SzĂvhez szĂłlĂłan beszĂ©lt arrĂłl, hogy mennyire fontos szĂĄmĂĄra ez a szerep, Ă©s mennyire hĂĄlĂĄs, hogy Ă©vrĆl Ă©vre rĂ©szt vehet ezen a kĂŒlönleges esemĂ©nyen.
- Biztosan elvonĂĄsi tĂŒneteim lennĂ©nek, ha kimaradnĂ©k a szereposztĂĄsbĂłl. Augusztus az a KoronĂĄzĂĄsi SzertartĂĄsjĂĄtĂ©k hĂłnapja, micsoda dolog lenne, ha a Balaton partjĂĄn lĂłgatnĂĄm a lĂĄbamat. Nem jövök rĂĄ az okĂĄra, de örömmel tölt el, hogy minden Ă©vben rĂĄm gondol Szikora JĂĄnos rendezĆ. A kezdetekkor, mikor bekerĂŒltem a darabba szertartĂĄsmestert jĂĄtszottam, nem is volt egyszerƱ, hiszen IstvĂĄn koronĂĄzĂĄsĂĄrĂłl keveset tudtunk. ElmesĂ©ltem magĂĄt a törtĂ©netet, igyekeztem minden aprĂł mozzanatra felhĂvni a nĂ©zĆk figyelmet, s ez elnyerte az emberek tetszĂ©sĂ©t. KövetkezĆ Ă©vben mĂĄr krĂłnikĂĄst, aztĂĄn Ă©rseket testesĂtettem meg, ami felemelĆ Ă©rzĂ©s. ĂrsekkĂ©nt egy leendĆ kirĂĄlynak a fejĂ©re tenni a koronĂĄt gyönyörƱ pillanat, egyszerƱen borsĂłdzik a hĂĄtam. Olyan, mintha egy szĂndarabban rĂĄjössz valamire, megvilĂĄgosodsz. Ăj lendĂŒlettel vĂĄgok neki a szerepemnek, mesĂ©lĆkĂ©nt fontos szerepem van abban, hogy vezessem Ă©s lekössem a nĂ©zĆk figyelmĂ©t. SzerencsĂ©re az embereket egyre jobban foglalkoztatja a mĂșltunk.  â mondta MihĂĄlyi az utolsĂł interjĂșjĂĄban. Szavai mĂ©g most is visszhangoznak, Ă©s szĂvszorĂtĂł Ă©rzĂ©s arra gondolni, hogy ezek voltak az utolsĂł nyilvĂĄnos megszĂłlalĂĄsai.
MihĂĄlyi GyĆzĆ a szĂnhĂĄzi közönsĂ©g Ă©s kollĂ©gĂĄi szĂĄmĂĄra pĂłtolhatatlan vesztesĂ©g. EmlĂ©ke tovĂĄbb Ă©l a szĂnpadokon, ahol annyi Ă©ven ĂĄt varĂĄzsolt, Ă©s azokban a szavakban, amelyeket utolsĂł pillanataiban is megosztott a vilĂĄggal.
Â
Egyik legjobb interjĂș: