Talán szemlesütve annyit mondott : köszönöm….pohár víz..melléteszem….nyugtatom…már nem kell sokat várni Kimegyek….a rendelőből hívom a betegszállítókat…nem hagyhatom itt ..ha nem jönnek időben..erejükön felül dolgoznak Ők is….. Jelzik 10 perc és itt vannak… Megyek hogy szóljak neki…megdöbbenésemre összekulcsolt kezekkel ül az ágy szélén…takaró összehajtva…cipő a lábán…fáradt… Erején felül rendet rakott..vagy talán így nevelte az élet… Elrakom a kis táskába a papírjait…kopott pénztárca és egy fehér zsebkendő mellé….ennyi csak ami benne van…összeszorul a szívem….mi mennyi felesleges kacatot cipelünk nap mint nap…. Hallom a folyosón zörög a betegszállítók kerekes széke..megérkeztek.. mondom… Köszönök mindent..az Isten áldja meg…suttogja…..valamiért a sírás kerülget…. Nehezen állunk fel… fiúk beültetik a székbe… Vigyázzon magára……hosszú volt ez a nap…sajnálom hogy ennyit kellett várni- mondom….biztosan aggódnak már otthon……. Semmi baj kedves–mondja…Nem vár senki….már senki sincs… Egymásra néztünk a betegszállítókkal…az egyik valamiért hirtelen puhán megigazította a takarót a néni lábain…talán maga sem vette észre ezt a gyengéd mozdulatot…
Elindultak…még visszainteget mint egy kisgyerek..akinek volt egy ” boldog napja”..amikor nem volt egyedül….becsukódik a lift ajtaja…még hallom ahogy mondja: viszontlátásra—vajon lesz-e viszontlátás….. Ott maradtam a pillanattal….ami még sohasem fájt ennyire….egy ember..egy sors…egy végigdolgozott élet…..és akkor és ott kijöttek a könnyeim…. megnyugtatott..mert az jelenti..nem még nem égtem ki….még tudok érezni….együtt ..másokkal…..és most hogy megoszthattam ezt….végtelenül boldog vagyok.. Köszönöm hogy elolvastad. Faludi Norbert
Címlapfotó: illusztráció
[ ]