Bemutatkozás

MindenEgybenBlog

Mindenegyben blog , mint a nevében is utalunk rá, minden benne van, ami szem-szájnak ingere.
Kedves böngésző a napi fáradalmaktól meg tud nálunk pihenni, kikapcsolódni, feltöltődni.
Mindenegyben blog -ban sok érdekes és vicces képet találsz. Ha megnyerte a tetszésedet csatlakozz hozzánk.

Rólunk:
Mindenegyben blog indulási időpontja: 2012. március
Jelenleg két adminja van a blognak: egy fiú és egy lány.
Kellemes böngészést Mindenkinek!

Hírek
Szilágyi István otthonában jártunk, borzalmas állapotok uralkodnak
Mindenegyben Blog - 2019. december 13. (péntek), 10:07

Szilágyi István otthonában jártunk, borzalmas állapotok uralkodnak (1. oldal)

Hirdetés
Hirdetés
2019 dec 13

Az egykor szebb időket is megélt színésszel a Story magazin készített interjút rákoscsabai otthonában, amit most el is veszíthet az idős színész és családja, amennyiben nem tudják a törlesztőrészeteket fizetni.

Sokak gyerekkorában játszott kiemelt szerepet a színész, aki olyan klasszikusokban volt látható, mint a Tenkes kapitánya, a Bors című sorozat, valamint a Keménykalap és krumpliorr, ahol az utca hímondóját, Lópici Gáspárt alakította.

Hirdetés
[ ]

A színészen nyomot hagyott az a rengeteg megpróbáltatás, amin keresztülment és megy jelenleg is, de a szeméből a régen látható csillogás mára sem tűnt el.

Bármilyen hétköznapi ember megmondhatja, az élettér, ahol a színész, valamint felesége Jolán és fiuk, Péter él, alkalmatlan a normális életre. A fürdőszobában a kád szinte használhatatlan, a lakás nagy részében omlik a vakolat, a fényért egy kislámpa felel, a fűtés pedig nem remekel: amint elfogy a fa a tűzről, fogvacogtató hideg járja be a szegényes lakrészt.

Felvetődött a kérdés, hogy István vajon elégedett-e így az életével, ám ő ha tehetné, sem menne vissza az időben, hogy valamit esetleg másképpen csináljon.

Azt mondanám, nem, köszönöm, nem. Így volt ez kerek. A sors akarta, hogy a dolgok így történjenek velem és velünk. Már nehezen mozgok, fáj mindenem, de egy vágyam azért van. Innen már csak a temetőbe szeretnék menni, nem pedig az utcára, a hajléktalanok közé. Talán még megkönyörülnek rajtunk...

A cikknek még nincs vége, lapozz!
Hirdetés
Megosztás a Facebookon
Hirdetés
Hirdetés