Szigorúan büntetnék a vezetés közbeni cigizést és evést – Ön mit gondol? (1. oldal)

A vezetés közbeni evés és ivás is az. Egy hamburger, egy üveg víz, egy pohár forró kakaó ugyanolyan zavaró lehet a sofőrnek, mint a telefonálás – ha nem sokkal zavaróbb. 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet a közúti közlekedés szabályairól vonatkozó rendelkezései  3. §3 (1) Aki a közúti közlekedésben részt vesz, köteles (…) c) úgy közlekedni, hogy a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, másokat közlekedésükben indokolatlanul ne akadályozzon, és ne zavarjon. (2) A gépkocsi vezetője menet közben kézben tartott mobil rádiótelefont nem használhat. A kétkerekű, továbbá gépkocsinak nem minősülő háromkerekű jármű vezetője menet közben – ideértve a forgalmi okból történő megállást is – kézben tartott mobil rádiótelefont nem használhat. (…) 4. § (1) Járművet az vezethet, aki a) a jármű vezetésére jogszabályban meghatározott, érvényes engedéllyel rendelkezik, és a jármű vezetésétől eltiltva nincs; b) a jármű biztonságos vezetésére képes állapotban van, továbbá c) a vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt nem áll, és szervezetében nincs szeszes ital fogyasztásából származó alkohol. (…)

Egy 2012-es tanulmány szerint akik vezetés közben esznek, azoknak a reakcióideje 44%-kal romlik. Majdnem fele olyan gyorsan reagálnak egy éles helyzetre, mint nem zabáló társaik. Italfogyasztás közben a lassulás aránya – a sofőr reakcióidejének lassulása, nem a fékezés – 22%, és 18%-kal romlik a sávtartási képesség. Most tessék bekapcsolni a biztonsági öveket: ez szignifikánsan rosszabb, mint az Angliában engedélyezett véralkoholszint melletti lassulás (12,5%). Ha ehhez hozzávesszük, hogy a vezetés közbeni evésről sokaknak eszükbe sem jut, hogy veszélyes lehet, és egyáltalán nem vezetnek óvatosabban, miközben tömik az arcukba a burgert, megértjük, mi a probléma. 

Gondoljunk csak bele

Ki kell csomagolni a hamburgert egy kézzel, nem akar sikerülni, letesszük a mellettünk levő ülésre, odapillantunk. Végre jön egy piros, kicsomagoljuk félig, elkezdjük enni. Zöld. Indulunk, egyik kézben a burger, váltani kell, a burgert vagy áttesszük a kormányzó kézbe, vagy a sebváltót kezelő kézben tartjuk, vagy a szánkban. Mindhárom esetben sokkal jobban kell koncentrálnunk, és az addig vezetés során tízezerszer gyakorolt, teljesen automatikus mozdulatok egyszerre elkezdenek kevésbé rutinszerűen menni, kicsit elvonják a figyelmet az útról és a közlekedési helyzetekről. Nem nagyon, csak pillanatokra, de az éppen elég ahhoz, hogy ha pechünk van, pont akkor történjen valami előttünk. Vagy kicsöppen valami a kárpitra vagy a szép ruhánkra. Akkor is odapillantunk akaratlanul. Ha nem vagyunk teljesen magunknál, akkor még meg is próbáljuk letörölni a cseppet, miközben éles közlekedési helyzetek sora állhat elő, amit mind kezelni kellene.