Már az időszámítás kezdete óta az augusztusi éjszakák egyik legnagyobb látványossága az átlagosnál sűrűbb meteorhullás. Ez több meteorrajnak is köszönhető, de leginkább a Perseidáknak. Az alábbi csillagtérkép, ami a Stellárium program segítségével készült, az augusztus közepén látható koraesti csillagos eget ábrázolja „keleti” irányba nézve. A térképen piros csillagokkal lett megjelölve a hónap közepén látható négy legaktívabb meteorraj radiáns pontja, az az irány ahonnan látszólag kiindulnak, vagy belépnek a Föld légkörébe az adott rajok meteorjai.
„A rajok aktivitási ideje: Perseidák (Per) 07.10. – 08.24. Déli Delta Aquaridák (Sda) 07.12 – 08.23. Alfa Capricornidák (Cap) 07.03. – 08.15. Kappa Cygnidák (Kcg) 08.03. – 08.25.”
A Perseidák viszonylag idős áramlatnak tekinthető, hiszen az első írott feljegyzés a rajról Kínából származik Kr. u. 36-ból. Már akkor több, mint 100 meteort említenek a hajnali égen. Az ezt követő századokban csak szórványos utalások vannak róla, annak ellenére, hogy ismert volt, hisz a népnyelv már ekkor is Szent Lőrinc könnyeiként említi. Az első pontosabb megfigyelést a rajjal kapcsolatban 1839-ben végezték, az ezt követő években már rendszeresen figyelték a Perseidák visszatérését. 1861 és 1863 között az aktivitása jelentősen megnőtt, az ezt követő évek megfigyelései alapján jöttek rá, hogy az 1962-ben felfedezett 109P/Swift-Tuttle üstökös gyakorlatilag azonos pályán mozog a Perseidákkal. Így ez lett az első olyan eset, ahol sikerült egy meteorraj eredetét kimutatni.
Még egy fontos következtetést sikerült levonni az esetből. A meteorrajok aktivitásának erősödése legtöbbször összefüggésben áll a szülő égitest napközelpont átmenetével. A 109P/Swift-Tuttle üstökös keringési ideje meglehetősen nagy, több mint 130 év. Legutóbb 1992 őszén járt napközelben, ezért a 90-es évek első felében ismét jelentősen nőt a Perseidák aktivitása. De ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy csak az üstökös visszatérésekor nő meg a meteorok száma, hiszen ez a raj 2008-ban is produkált egy váratlan kitörést, amikor is augusztus 13-án hajnalban pár óra alatt több száz szép Perseidát láthattak a szerencsések. A 2015-ös maximum érdekesen alakulhat, hiszen a szokványos 13-i hajnali maximum mellett egyes szakcsillagászok 12-én kora estére is jeleznek előre egy maximumot, amikor is a Földet erősen megközelíti az 1862-ben itt járt üstökös akkor kidobott porcsomója. Ez azért bizonytalan előrejelzés, de ha bekövetkezik, akkor augusztus 12/13 éjszakáján az átlagosnál is szebb meteorhullásban lehet részünk.
Már a megelőző éjszakákon is érdemes az eget figyelni, erre jó példa Bakos Liza két gyönyörű Perseida fotója.
