Egy felmérés során kiderült, hogy Svédország az ötödik legboldogabb ország, Dánia, Norvégia, Svájc és Hollandia után, míg az Egyesült Királyság csak a 22., Románia a 90, és Magyarország a 69. helyen áll.
“A boldog országokra több közös dolog jellemző, mint pl. az egy főre eső jövedelem mértéke, az egészséges élet, és a korrupció hiányának mértéke” – mondja John Helliwel, a kanadai British Columbia-i Egyetem professzora.
Az országot nem a király, hanem a politikai osztályok vezetik, éppen ezért a svédek nagyon jól meggondolják, és komolyan veszik a szavazást. A vezető politikusok nem rendelkeznek semmilyen kiváltsággal és egyáltalán nem élnek luxusban. 1990-ig nem kaptak hivatali lakosztályt, hanem, ha úgy adódott, akkor a Parlamenti székben kellett aludjanak. Manapság az állam által kirendelt 40 négyzetméteres egyforma stúdiólakással rendelkezik mindenki. Az egyetlen szoba nappaliként és hálószobaként is funkcionál, a mosoda közös, ezért, ha tiszta inget szeretnének másnapra, akkor igazodniuk kell a várólistához.
Olyan képviselők is vannak, akiknek ennél egy jóval kisebb, egy alig 18 négyzetméteres élettér jut hivatalból. Nincs titkárnőjük, tanácsadójuk, és szolgálati autójuk sincs sofőrrel.
“Én fizetem a politikusokat. Egyáltalán nem is értem, hogy az adófizetők pénzéből miért kellene nekik személyi titkár, sofőr, és szolgálati autó” – nyilatkozta egy svéd adófizető.
A svéd miniszterelnök hivatalos székhelye nem haladhatja meg a 300 négyzetmétert, és ő sem rendelkezik külön személyzettel. Ő maga mossa és vasalja az ingeit, akár a többi állampolgár. Svédország 21 megyére oszlik, melyet a kormány által kijelölt igazgatási iroda, és az állampolgárok által megválasztott tanács vezet. Svédország 290 településből áll.
Sem a polgármesterek, sem a kormányzók nem kapnak hivatalból fizetett szolgálati lakást, a tanácsosoknak nincs egy havi fix fizetésük, sem saját irodájuk, ezért otthonról dolgoznak.
[LAPOZAS]“Az állampolgárok jogainak képviseletére választottak meg, ezért ugyanolyan jogokkal rendelkezünk akárcsak ők” – mondja egy svéd politikus. Csak a jogalkotással foglalkozó parlamenti képviselők kapnak havi fix fizetést, az ő munkájukat ugyanis közszolgáltatásnak tekintik.
A parlamentben dolgozók nem kapnak plusz pénzt azért, hogy külön irodát vagy lakást tartsanak fenn. Sokan a közkönyvtárakat vagy a pártközpontokat használják arra, hogy a szavazókkal találkozzanak. Ha repülővel mennek valahová, előbb ellenőrzi, és jóváhagyja a Parlament utazási osztálya, de természetesen ezekre az utakra nem jár külön juttatás.
A svéd politikusok nem kiváltságosok a törvény előtt sem, és nem rendelkeznek mentelmi joggal. 1995-ben Mona Sahlin svéd politikus 2000 $ értékű Toblerone csokoládét vett a hivatali hitelkártyája terhére. A kipattant botrány következtében Sahlin kénytelen volt lemondani miniszterelnök jelöltségéről. Ez volt az hírhedt „Toblerone-ügy”.
A parlamenti tevékenység átláthatósága az Alkotmányban is megtalálható. Minden polgárnak joga van ellenőrizni a politikusok költségeit, a kormány számviteli dokumentumait, és a miniszterelnök jövedelemadó-bevallását. Ezenkívül minden állampolgár hozzáférhet a miniszterelnök napi levelezéséhez, és hivatalos e-mailjeihez. A számítógépteremben akár olyan dokumentumokat is lehet tanulmányozni, mint például a kormányzati kiadások vagy a nyilvános árverés részletei. Az átláthatóság elve 200 éve benne van az Alkotmányban, és bármelyik svéd állampolgárnak joga van hozzá.