Tartozok ennek az országnak, meg fogom szolgálni a belém fektetett bizalmat!” – Rostás Gusztáv a helyi cigányteleptől az orvosi egyetemig.
Az öcsödi Rostás Gusztávnak már kisgyermek korában megjósolták: biztosan a sitten végzi. Az iskolakerülő srác minden balhéban benne volt, ismerték is a faluban, mint a rossz pénzt. Aztán történt egy baleset, és minden megváltozott.
– Telepi oláh cigány vagyok. Anyám háztartásbeli volt. Bár napszámosként dolgozó apám naphosszat kaszálta a füvet mások portáján, mégsem bírta megteremteni azt a környezetet, ahol jó lett volna felnőni. Igazi anyaszomorító gyerek vált belőlem – emlékszik vissza a kezdetekre az öcsödi Rostás Gusztáv.
Ahogy a telepi cigánygyerekek többsége, ő is messzire elkerülte az iskolát, ahol ha néha mégis megjelent, az utolsó padban kapott helyet. Nem kellett ötletért a szomszédba mennie, hogyan keserítse meg a falubeliek életét: lopott, dinnyézett. Ő volt a bandavezér, a többiek pedig tudták, érdemes a rafkós Guszti mellett maradni, mert akkor nem buknak le.
– Egyszer mégis elkaptak, akkor három vagy négy évre a gyámügy védelembe vett. Emlékszem, az egyik gyámügyes, Etelka néni hányszor, de hányszor próbálta elmagyarázni, hogy „Gusztikám, ez így nem mehet tovább, nem lesz ennek jó vége!” Egyik fülemen be, a másikon ki… Senki nem bírt rám hatni.
Hirdetés – A tanítók se, akik szerintem néha még örültek is, ha nem tettem tiszteletemet az órákon, amiket úgyis csak zavartam. Ennek ellenére soha nem buktam, arra mindig vigyáztam, hogy meglegyen a kettes-hármas mindenből. A verseket viszont szerettem, még szavalóversenyeken is indultam, jó néhányat meg is nyertem. Mai napig Ady a kedvencem.A másik kedvenc a foci volt. Naphosszat rúgta a bőrt a Körös-parton, mintha ez lett volna egyedüli feladata.
– Egyszer azonban jött a sorsfordító baleset: a térdemből levált egy porcdarab, meg kellett műteni. Akkor még nem tudtam, hogy ez a kórházi látogatás fordulópontot jelent az életemben.
A műtétet Szolnokon, a Hetényi Géza Kórházban végezte el Monostori László doktor, aki olyan empátiával, nyitottsággal válaszolgatott Guszti operációval kapcsolatos kérdéseire, ami lenyűgözte a fiút.
– Nemcsak magyarázott, rajzolt is a doktor úr, türelemmel, érthetően. A nővérektől, ápolóktól is figyelmet kaptam, ami nem csak tetszett, de meg is hatott. Napokon keresztül, hazaérkezésem után is ott maradt szívemben ez a kellemes, ismeretlen érzés… Aztán döntésre jutottam.
