A minap engedték haza a kórházból Esztergályos Cecíliát. Ahogy a magyarázza, nehezen teltek a kórházban töltött napjai, nyűgös, feszült volt. Most végre otthon gyógyulhat, férje majd tejben-vajban füröszti.
– Nagyon vár, mégpedig a kedvencemmel, makaróni milánói módra, borjúbécsi, és lesz hozzá savanyka is – mondja mosolyogva a színésznő, aki azt is elárulta, bár imád enni, nem fél attól, hogy meghízik.
– Mielőtt megműtöttek, két hétig vőtől rajtam egy gép, tetőtől talpig, olyan volt, mint egy páncél, amit nem lehet levenni. Borzalmas volt, hát akkor nem igen volt átvágyam, nagyon lefogytam. – folytatja Cecília, akit nagyon jó érzéssel tölt el, milyen sok szeretetet kap rajongóitól.
Arról is őszintén beszél, milyen érzés megélnie, hogy már nem fiatal.
– Öreg, öreg, öreg vagyok. Tavaly elmentem egy plasztikai sebészhez, szerettem volna felvarratni a tokámat, mire az orvos azt mondta: „Nincs értelme, már túl öreg hozzá.” Azóta nem foglalkozom ezzel, mert ha igen, szomorú és depressziós leszek.