Elolvastam a reggel írt posztom alatti kommenteket...annyira elkeserítő, hogy egyes emberek nem képesek szembenézni önmagukkal, felismerni azt, hogy mennyire "alacsony" energiaszinten èlnek... "Könnyű neked! 3 műszakban dolgozom! Gyere te is a gyárba, a futòszalag mellé!" és mèg sorolhatnám a hasonlò kommenteket! Érdekes megközelítés:) Miért kellene beállnom a futòszalag mellé, hogy lássam az "érem másik oldalát"?! Köszönöm szépen az invitálást, láttam eleget! Gyermekként volt szerencsém naphosszat kapálni a földeken, paprikát, paradicsomot szedni a fòlia alatt és hajnalban árulni a piacon... 19évesen a főiskola mellett, napi 6-8 aerobic òrát tartottam, hogy ne kelljen otthonròl pénzt kérnem.
Már akkor is tudtam, hogy a kitartò munkámnak meg lesz az eredmènye! Addig amíg más évfolyamtársam a szülei pénzèn szòrakozott, én az edzőteremben melòztam, albérletre, rezsire, autò lízingre gyűjtöttem! Nem a Ròzsadombròl jöttem, semmi nem hullott az ölembe... Norbival együtt mindenért KEMÉNYEN megdolgoztunk...
Soha nem irigyeltem senkitől semmit, akkor sem, amikor trolin utazò, csòrò főiskolás voltam! Egy valamit tudtam: A sikernek ára van, de hittel, kitartò munkával csak jobb lehet! Mindezt azért írtam le, mert lehet "köpködni", példálòzni, de az én kerítésem sem volt kolbászbòl fonva, sőtt olyan sem volt mellettem, aki az éjszakai tanulások után, 1-2 òra alvással elment volna megtartani a reggel 7-kor kezdődő aerobic òrámat! Lehet "károgni", de felesleges! Venni kell egy nagy levegőt, pici önkritikát gyakorolni és rátérni arra az útra, amely előre visz és nem a testi-lelki "nyomorba" dönt!