Rubint Réka most így írt a fájdalmas eseményekről:
"Drága Alakreformosok! Drága Barátaim!
Keresem a szavakat ... próbálom megfogalmazni azt a mérhetetlen fájdalmat, amit érzek ... de képtelen vagyok . Próbálok erős lenni, de ez most nem megy. Megsemmisültem! Darabjaimra hullottam ... a szívem és a lelkem minden darabja sajog, fáj és kétségbeesve üvölt ... Tegnap délután az otthonunkban, a karjaimban összeesett és meghalt az Édesanyám!
Keresem a választ ... Hogyan történhetett meg ez? Itt volt velem. Mellettem. A karjaimban ... minden nap ... és én mégsem tudtam megmenteni!!!
Reggel érte mentem, mint minden szombat reggel, büszkén, mosolyogva végignézte a szombat reggeli tornámat ... majd az élő főzésemet ... beszélgettünk, nevetgéltünk, terveztük a következő napokat ... és amikor vittem volna haza összecsuklott és nem tudtuk sem mi, sem az életèért végsőkig küzdő mentősök, mentőhelikopterrel érkező orvos sem megmenteni ... Pedig annyi mindent szerettem volna még és még adni Neki! Annyi közös élmény várt még rànk!
Abban a pillanatban örökre kitépték a szívem egy részét ...
Ezt a fájdalmat, ezt az űrt SOHA! SEMMI! nem tudja meggyógyítani és betölteni. A világ legcsodálatosabb és legönzetlenebb Édesanyja, Nagymamája és Felesége volt! Hálás vagyok, hogy megtanított mindenre! Az életútjàn keresztül megmutatta nekem azt a mintát, amely szerint élek! Hogy az élet kèt legfontosabb eleme az önzetlen szeretet és a család! Azt, hogy hogyan legyek olyan ember, mint aki vagyok!
A karjaimban tartva köszöntem meg Neki mindent és kértem, hogy szeretgesse meg helyettem is az imádott Édesapámat.
Köszönöm Nektek a rengeteg üzenetet! Nagyon sokat jelent ezekben a nehéz pillanatokban...
Sokszor elmondtam már, de újra megteszem:
Ne tartsatok haragot a szívetekben! Addig szeressétek és addig öleljétek a szeretteiteket, amíg tehetitek!
Mondjátok el nekik, hogy mennyire fontosak szàmotokra!!! Addig, amíg lehetőségetek van rá."
