Korán örülnek a klímaváltozás-szkeptikusok, ha a legújabb kutatásokra mutatnak, melyek arról árulkodnak, hogy az esőerdők is szén-dioxidot termelnek. A Földet az emberiség veri szét és lassan a párizsi klímaegyezmény is elégtelen, kezdhetjük megszokni a gigahurrikánokat.
Közhelyszámba megy a tudósok figyelmeztetése, hogy az emberiségnek vissza kell fognia az üvegházhatású gázok termelését, mert lassan élhetetlenné válik a Föld. A világ vezetői pedig hiába tesznek a párizsi klímaegyezményhez hasonló vállalásokat, hogy megóvják a környezetet, már a természet is az ember ellen dolgozik.
[adSulvo]
A NASA és a Coloradói Állami Egyetem szakértői legfrissebb, a hurrikánokról és az el Nino-hatásról szóló elemzésükben ugyanis megdöbbentő felismerésre jutottak: noha azt hitték, hogy a különböző szabályozások eredményeképp a légkör szén-dioxid-telítettsége elérte a csúcsát és nem nő tovább, az új mérések azt mutatják, hogy az elmúlt két évben annyi volt a légkörben az üvegházhatású gázból, amennyi az ezt megelőző kétezer évben még soha.
Négy gigatonnával nőtt a szén-dioxid jelenléte a légkörben, ez 50 százalékkal nagyobb a 2011-ben mértnél. Ráadásul eközben az emberi eredetű kibocsátás 2 gigatonnával csökkent. Az igazán aggasztó az, hogy tehát nem az emberiség "pumpálta tele" a levegőt a fosszilis anyagok égetésével, hanem az esőerdők. A dél-amerikai, afrikai és ázsiai esőerdők 6 gigatonnányi szén-dioxidot eresztettek ki magukból - írja a Quartz.
Nem a Föld öl meg minket, hanem fordítva
Elsőre tehát úgy tűnhet, hogy azon klímaszkeptikusoknak van igazuk, akik tapsoltak örömükben, amikor Donald Trump amerikai elnök kiléptette országát az ENSZ klímavédelmi egyezményéből. Ellenkezőleg: bizonyíthatóan nem arról van szó, hogy a Föld életében váltják egymást a felmelegedő és a jeges periódusok, így viszont már óriási bajban van az emberiség - és csak maga tehet róla,írja a napi.hu
A jelenség oka valószínűleg az, hogy az egyre melegebb és szárazabb klíma okozza azt, hogy az esőerdők is "beleálltak" a légkörgyilkolási versenybe. A fotoszintézis ugyanis bonyolultabb folyamat annál, mint hogy a napfény és a víz hatására a növények megkötik a szén-dioxidból a szenet, egy sor más tényező is befolyásolja azt. Például a levegő kémiai összetétele, de fontos az is, hogy - a közhiedelemmel ellentétben - a növények is lélegeznek és oxigénre van szükségük az életben maradáshoz. A szén-dioxid-felvétel utáni oxigénkibocsátás "csak" melléktermék.
A nagy melegben sok faj nem tudja kinyitni gázcserenyílásait - a sivatagi növények általában ilyenek - és éjszaka szén-dioxidot bocsátanak ki. Ha szárazabbak a körülmények, erősebb a napsütés vagy melegebb van, akkor kevesebb szén-dioxidot kötnek meg a fotoszintézis során. Éjszaka viszont többet bocsátanak ki. Leegyszerűsítve: most már olyan meleg van, hogy a növények üvegházhatású gázokat "izzadnak".
[LAPOZAS]
Megy a tippelgetés
A klímakutatók jelenleg a felszíni mérések mellett műholdakról is vizsgálják a levegő összetételét. Az utóbbi viszont nem elég precíz, így nehéz megmondani, hogy az emberi tevékenység pontosan mennyi gázt "rak" a levegőbe. Sok függvényt használnak a pontosításra - próbálják nyomon követni, hogy bizonyos helyeken hogy növekszik a koncentráció, ott pedig milyen gyárak vannak, aztán ezt összevetik a mérési adatokkal.
Viszont a Volkswagen körül kirobbant dízelbotrány is arra figyelmeztet, hogy az emissziós adatokat nem szabad "bemondásra" elhinni. Az autóipari konszern külön szoftverrel játszotta ki a méréseket, így papíron kisebb lett a kibocsátás. Így pedig még nehezebb kiszámolni, hogy az emberiségnek mennyi fosszilis terméket égethet el.
Abban azért viszonylag biztosak a kutatók, hogy Donald Trumpnak és a többi klímaszkeptikusnak nincs igaza, mivel a historikus adatok jól mutatják, mennyit tett hozzá a folyamatokhoz az emberiség. Az iparosodás korával egybeesik a kibocsátás növekedése. A történelmi adatokról pedig tanúskodnak a fák évgyűrűi vagy a sarkvidéki jégrétegek (már amíg léteznek).
A jelenlegi trendek egy irányba mutatnak
Az üvegházhatás egyre közelibb probléma: a szélsőséges időjárásra mind könnyebb példát találni. Az idei hurrikánszezonban, több mint 120 év után idén először söpört végig tíz trópusi vihar az Atlanti-óceán térségén. Az pedig példa nélküli, hogy a tíz hurrikánból kettő (Irma és Maria) is elérte a legnagyobb erősséget, ötös kategóriájú volt. Míg a Texast romba döntő Harvey és a José négyes kategóriájú volt.
A briteket "kóstolgató" Ophelia pedig a legerősebb, amely valaha elérte a szigeteket. Ráadásul a hurrikánszezon november végéig tart. Mivel az el Nino hatásban fontos szerepe van annak, hogy az esőerdők mennyi gázt kötnek meg, a következő években is hasonló viharokra lehet számítani.
Az időjárás szélsőségességet az is mutatja, hogy október elején Dél-Európán hőhullám volt, megteltek a francia Riviéra strandjai. Száraz, szinte nyárias idő volt. A hónap második felére is hasonlót ígérnek. Az elmúlt évek alapján pedig nagyon hideg télre van kilátásunk, míg az esőerdő övezetben további száraz időt jósolnak. A Verge cikkeszerint az északi féltekén pedig kevéssé szeles időre van kilátás, amely azt jelenti, hogy megnőhet a szmog a városokban.
A címlapképen az látható, hogy milyen lenne a légkör szén-dioxid-telítettsége, ha az esőerdők és a tengerek nem tudnának több szén-dioxidot felvenni. Forrás: NASA