Egy nő osztotta meg azt a képet és a hozzá tartozó történetet, ami egy idős nénivel történt a minap a Pennyben. A néni éppen előtte állt a sorban, majd amikor eljött a fizetés ideje, akkor a zsebeiből maroknyi aprókötegeket vett elő.
Erre a pénztáros reakciója nem az volt, hogy hümmögött, arcokat vágott, vagy ilyesmi, hanem teljes természetességgel a pultra szórta az aprópénzt, és elkezdte kiválogatni. „A néni remegő kézzel és elhaló hangon annyit mondott, hogy nagyon sajnálja, majd rám és a kasszásra nézett. A kasszás csak annyit felelt, hogy: Semmi gond kedves, majd csináljuk együtt.” Mindenki türelmesen várt, amíg a néni még egy párszor elnézést kért. „Amikor a néni távozott, és én kerültem sorra, a kasszásra néztem, és én is megköszöntem neki, hogy ilyen türelmes volt. Ezt felelte: felesleges megköszönni.
A probléma a világunkkal, hogy elfelejtettük, hogy szeressük egymást.” Milyen hétköznapinak tűnő történet. És mégis, milyen ritkán fordul elő manapság. Sajnos. Pedig egy kis kedvesség semmibe sem kerül.
Fontos, hogy ezekre az apró dolgokra is figyeljen az ember. Milyen jó látni azt, hogy vannak még emberek akik türelmükkel segítik embertársaikat. Bárcsak több, a pénztároshoz hasonló ember lenne a közöttünk. A világ sokkal szebb lenne.
(Címlapfotónk illusztráció.) Forrás