Mivel mást nem tehettem, ki kellett írnom magamból, névtelenül elmondani. Csak abban bíztam, hogy előbb-útóbb az egész történet a múlt homályába vész, de ekkor kaptam a második csapást.
A fiú nem akart leszállni rólam. Fiatal, nincs benne felelősség, csak vágyak. Többször próbálkozott, de elutasítottam, pedig bennem is nyomott hagyott a kaland és vágytam rá. Felizgatott a helyzet tabu mivolta.
Ettől mérges lett, és zsarolni kezdett, hogy elmondja mindenkinek, a fiamnak is. Ezt akkor csinálta, amikor leültünk végre megbeszélni, hogy elmagyarázzam neki, hogy „semmi” nem történt. Megittunk pár pohár bort közben. A zsarolás után rám mászott, én pedig hagytam neki. Tudtam, hogy nem helyes, de azzal nyugtattam magam, hogy meg kell tennem, hogy végre megnyugodjon és békén hagyjon, ne zsaroljon tovább. Lehet csak magamnak is mentséget kerestem, hogy kevésbé legyen bűntudatom.
Azonban nem lehet megállítani… Azóta hetente lefekszünk, amit jobban élvezek, mint bármikor bárkivel, de közben meg belülről emészt az egész történet, és úgy érzem már nincs kiút…