István, a párom figyeli a szomszédban lakó nőket. Ráadásul az én madarásztávcsövemmel!
Ugye milyen beteges?! Úgy derült ki a drágám „vadászszenvedélye”, hogy egyszer elől felejtette a távcsövet, és amikor rákérdeztem, hogy mégis mire használta itt, a lakótelepen, azt válaszolta, hogy szarkát látott, azért vette elő. Namármost Istvánt soha életében nem érdekelték a madarak, legfeljebb a csinos, fiatal pipik… Szóval gyanút fogtam.
Egy este, mikor nem volt otthon, én is elővettem a távcsövet, és kémleltem a környéket. Legnagyobb megdöbbenésemre a szomszéd házban felfedeztem egy dögös negyvenest, aki úgy járt-kelt bugyiban a lakásban, hogy el sem húzta a függönyt. Nagyon meleg volt azokban a napokban, megértem, de abban azért biztos volt szándékosság, hogy a fényárban úszó lakásban lófrált pucéran. Talán tudja, hogy van egy kukkolója, és még élvezi is ezt a játékot?