Megdöbbentő sztorit ma délelőtt Szabó Zoli kollégám, akit tegnap este úgy megvert a a Nagykörúton a Király utca sarkán lévő KFC biztonsági őre, hogy több öltéssel kellett összevarni a száját a Baleseti Sebészeten. Hogy mi volt a bűne? Kérte a panaszkönyvet, mert elégedetlen volt a kiszolgálással, a vásárlók könyve helyett azonban egy A4-es papírt toltak az orra elé. Amikor ezt szóvá tette, akkor szabadult el a pokol. Félelmetes a biztonsági őr egészen elképesztően agresszív fellépése. Az üzemszerűnek tűnő “Kidobjam?” “Dobd ki” párbeszéd, és, hogy a KFC egység vezetője a verés alatt sem érezte úgy, hogy közbe kellene lépni, még ijesztőbbé teszik az esetet. Az már csak egy not-so-fun-fact, hogy véletlenül az ország legnagyobb vállaltan KFC-rajongóját sikerült tegnap este véresre ütlegelni. Sanders ezredes szégyellje magát,írja a homar.blog.hu
Egyrészt én vagyok az, aki tényleg rajong a KFC-ért, mert az omlós panír, meg a 11 titkos fűszer, és ezt a vonzalmam nem is szégyellem. Másrészt én vagyok az, a ki ennek ellenére soha többet nem megy KFC-be, miután véresre verték a Király utcai gyorsétteremben.
De csévéljük vissza kicsit az eseményeket: vasárnap van, este fél tíz múlt és én éppen távoztam a Corinthia Grand Hotelből, ahol viszkikóstolás zajlott, én például tokaji aszús hordókban érlelt skót viszkit forgatva szidtam az új iOS 11-et az Index egykori dizájnerével. Süppedős szőnyeg, vágott virág, megtévesztően európai hangulat. Volt még majdnem fél órám, hogy találkozzam egy barátommal, aki hétfőn reggel utazott vissza Svájcba, ezért gondoltam adok a körülöttem lassan köröm alatt felgyűlő koszra hasonlító előítéleteknek, és eszem valamit a KFC-ben.
A sorban még elbeszélgettem egy párral, akik előadták ugyanazt a számot, amit hetente kétszer látok: a fiú megismer, vadul indexezik, a lány meg néz, hogy fogalmam sincs ki ez, és nem, akkor se tudom, ha mindig van vele a videókban egy nagydarab szakállas.
A pár előttem rendelés nélkül távozik. Én kérnék, de a pénztáros fiú jelzi, hogy csak elvitelre lehet. Én visszakérdezek, hogy nem lehetett-e volna esetleg ezt a sor elejére kiírni, és akkor nem ácsorgok itt annyit.
“De lehetett volna. Ha nem kérsz semmit, kiállnál a sorból?” - kérdezi a srác, és nekem ezen a ponton egy kicsit sok lett ez. Nem vagyok egy kiköpött William Foster az Összeomlásból, nem akarnék fegyverrel hadonászni, csak mert fonnyadt a saláta a hamburgerben, de az elmúlt pár nap megviselt: találkoztam már flegmán értetlenkedő bolti eladóval, nagyon elfoglaltan megvárakoztató felszolgálóval, és egy étteremvezetővel, aki arra a kérdésre, hogy miért nincs éppen nyitva a konyha, annyit válaszolt, hogy csak.
