Összeomlott a gyásztól Nyertes Zsuzsa: „Egy pillanat alatt halt meg” (2. oldal)

„Én csak kétszer láttam sírni”

Az aktív éveiben mérnökként, később igazságügyi szakértőként dolgozó Nyertes Antal – akit a felesége Tonesznek, a barátai pedig Tóninak becéztek – élete nyolcvannyolcadik évében távozott. Idős kora dacára remekül tartotta magát, minden értelemben.

– Szilveszterkor még megtáncoltatott! – merengett Zsuzsa. – Tizenkét évesen, a háborúban vesztette el az apját és a nővérét, az édesanyja 35 évesen egyedül maradt vele és a bátyjával, a halála napjáig csak nekik, értük élt. Ettől lett apu is annyira családcentrikus. Túl hamar lett felnőtt, de mindig erősnek mutatta magát. Az unokái azt mondták róla: „Nagypapi sose fog meghalni, túl erős!” Én csak kétszer láttam sírni: egyszer az édesanyja temetésén, másodszor a 70. szülinapján, amikor elénekeltem neki Az én jó apámnál nincs jobb a világon kezdetű dalt. Hat éve váratlanul kórházba került, de hamar felépült. A ka­ran­tén­idő­sza­kot remekül viselte, még örült is, hisz az elmúlt három hónapban naponta láttak anyuval Andi húgomat és engem. Előző nap mindig megbeszéltük, mit kell venni, mi legyen ebédre, és másnap ott volt minden a küszöbükön. Apunak a libamáj volt a fő kedvence, a karantén alatt négyszer is sütöttem neki, imádta! A tragédia napján kértem anyut, hogy adja át a telefont apunak, de ő épp vacsorázott, és azt üzente, hívjam később. Erre már nem került sor. Alig egy óra múlva anyu hívott, és zokogva közölte, hogy apu nagyon rosszul lett, a mentők épp akkor érkeztek meg. Rossz előérzettel ugrottam be a párom mellé a kocsiba; percek alatt ott voltunk, sajnos mégis elkéstünk.

„Még kicsit együtt lehettünk”

Mire Zsuzsáék megérkeztek, már rendőrök is voltak a helyszínen. Kiderült: közvetlenül a halála előtt Tóni bácsi a háza előtt füvet nyírt, és éppen szót váltott egy járókelővel, amikor összeesett. Az idegen férfi azonnal hívta a mentőket, akik perceken belül kiértek, és megkezdték az újraélesztést, de fél óra elteltével sem jártak sikerrel.