„Egy barátom mesélte, cselgáncsedző.Alsó tagozatos gyerekeket edz.Meséli, hogy megjöttek a srácok, 7-8 éves srácok, délután 4-kor és fáradtak.Mondták, hogy fáradtak.Hogy lehet egy 7-8 éves gyerek fáradt?És azt mondja, hogy megszagolta őket, és a gyerekek többségének aceton szaga volt.Tudják, mint a körömlakklemosó.És ő egy okos ember, azt mondta, az embernek akkor lesz aceton szaga, ha ki van száradva.A végletekig.És egy gyerek nagyon gyorsan kiszárad.Mert a gyerekeknek a folyadékigénye ennél sokkal több, mint a felnőtteké.Most nem tudom részletezni, hogy miért, de ennél sokkal több.S megkérdezte a gyerekeket: „Mit ittál ma csillagom?”„Hát, reggel a kakaót, és az iskolában egy pohárka vizet.”És délutánra összeomlott a gyerek anyagcseréje.
Már aceton szaga volt.Tudják, kinek van aceton szaga?Aki cukorbeteg kómára készül.Olyan mértékben felborul a gyerekek anyagcseréje, mert nem isznak vizet.Azt hiszik, hogy egy gyereket meg lehet tanítani bármire, mikor acetonos?Nem tud figyelni, a rosszullét határán van! S azt mondják rá, hogy hiperaktív, meg diszlexiás?Szomjas!Elvihetem pszichológushoz….Meg kéne itatni!Persze, hogy pszichológiai tüneteket produkál, ha szomjas, meg ha éhes!Hát annak olyan tünetei vannak.És az edző bevezette minden gyereknél, hogy aki edzésre jár, kötelező egy 7,5 decis kulacsot hoznia.Azt, amikor megjönnek, megtöltik, egyharmadát meg kell innia edzés előtt, egyharmadát edzés közben és egyharmadát az edzés végén.És mire a gyerekek hazamennek, nem aceton szagúak.De aztán úgy jönnek megint….Tönkretesszük magunkat.
