Miniszterelnök Úr! Amíg Önök leveleznek a családokról, ódákat zengenek az egészségügy helyzetéről, addig Noémi haldoklik, és nem számíthatnak a magyar egészségügyre. Ön, mint édesapa, aki mindent megtesz a saját gyermekeiért, el bírja ezt nézni? Én nem bírom. Már lassan négy éve vagyok országgyűlési képviselő, de szerencsére sosem éreztem magam „igazi” politikusnak. Több, mint 20 évet dolgoztam az egészségügyben. Ahogy mentő dolgozóként sem érdekelt, hogy aki hozzám fordul segítségért, milyen nemű, vallású, milyen a politikai hovatartozása, így azóta sem érdekel. A problémák, betegségek sem válogatnak politikai nézetek szerint, így a segítségnyújtás is mindenkinek jár. Az egészségügyben eltöltött éveim alatt megszoktam, én nem csak beszélek arról, miként lehet segíteni a rászorulókon, nem küldök körleveleket, nem várok önigazolást, nem konzultálok, hanem a legjobb tudásom szerint küzdök a betegekért a műtőasztal mellett és a mentőautóban.Noémin én is próbálok segíteni a saját eszközeimmel, és arra buzdítok mindenkit, támogassák a családot. Mint országgyűlési képviselő, annyival több lehetőségem van, hogy levélben kérhetem az Ön segítségét, melyre 15 napon belül reagálni köteles.
Kérdezem tehát a tisztelt Miniszterelnök Urat, számíthat-e Noémi az Önök segítségére?"
