Az is lehetséges, hogy a sokgyerekes családmodell eredetileg anyagi okokból terjedt el (ld. megélhetési gyerekvállalás), mára azonban a nyomortelepi kultúra részévé, erkölcsi normává vált, hogy a nőknek sok gyereket kell szülniük. Láthattunk már hasonlót a történelmünk során. Az ormánsági egykézés eredetileg azért alakult ki, mert a földbirtokok már annyira elaprózódtak, hogy azokat lehetetlen volt a hagyományos módon felosztani kettő vagy több testvér között – az ormánsági családok ezért inkább csak egy-egy gyereket vállaltak, hogy az örökléskor egyben maradjon a birtok. Később az egy-, vagy maximum kétgyerekes családmodell társadalmi normává vált, az emberek lenézték, erkölcstelennek tartották azokat, akiknél több gyerek született, és eddigre talán senki nem emlékezett már arra, eredetileg miért is indult el az egykézés. Lehet, hogy jelenleg hasonló a helyzet a sokgyermekes cigány családokkal? Ha igen, hosszú távon talán megoldást jelenthet a negatív családi pótlék, rövid távon viszont biztos, hogy előjönnének a fentebb leírt problémák. Ezek megoldására az államnak alaposan fel kellene készülnie, alsó hangon 15-20 évig készen kell állnia az eltitkolt gyerekek felkutatására és a társadalomba való integrálására.
Nehéz egyébként erről a témáról nyíltan beszélni, a kérdéskört rengeteg rossz beidegződés terheli. Az egyik az, hogy a dolgot sokan mindenképpen etnikai dimenzióba szeretnék helyezni. Ez azonban a legtöbb esetben inkább árt, mint használ. A Jobbik és holdudvara valami hatalmas, felszabadító tabudöntésnek állítja be, hogy ők „ki merik mondani”: ezeknek az embereknek, akikről végig beszéltünk – nyomorban élő, tanulatlan, generációk óta munkanélküli, a kiutat gyakran a bűnözésben látó személyek – nagy része cigány. (Aztán persze hozzáteszik, hogy amúgy nem a bőrszínt nézik, csak azt, hogy ki törvénytisztelő és ki nem.) Ez tényleg így van, csak ettől egyáltalán nem kerültünk közelebb a megoldáshoz, sőt. Ha a kérdéskört kényszeresen etnikai dimenzióba helyezzük, az olyan felvetések, mint Puzséré, hirtelen valami egészen sötét fajvédő javaslatnak tűnnek, holott ő pont azt mondja, nem a cigányoknak, hanem általában a nyomorban élőknek kell negatív családi pótlékot fizetni. Ha bevezetnék, sajnos biztosan akadna jó néhány ember, aki ezt valamiféle rasszista törvényként értelmezné, csak azért, mert történetesen nagyrészt cigányokat érint – ők ugyanúgy a probléma részei.
Akármennyire kényelmetlen, ha erről a kérdéskörről beszélünk, másodlagos dolognak kell tekintenünk, hogy a társadalmon kívüli életmódot élő réteg milyen arányokban milyen származású. A megoldás szempontjából (mert ezen kéne végre gondolkodni a „ki a felelős”-játék helyett) csak az számít, hogy országunkban tömeges egy olyan kulturális mintázat, amelyben elterjedt a bűnözés, általános a nők alávetése és elképzelhetetlen a produktív életmód. Az meg már tök mindegy, hogy az ilyen mintázatok hordozóinak milyen a bőrszíne, milyen nyelvet beszélnek. Az államnak ez ellen a jelenségek ellen – nem a cigány kultúra, mint olyan, hanem a fent leírt kulturális mintázatok ellen – fel kell fellépni, és ha lehet, akadályozni annak átöröklődését, terjedését.
