Hatévesen vette magához egy család, ők lettek a nevelőszülei, így került Kápolnásnyékre. Nem tudták örökbe fogadni, mert a szülei nem mondtak le róla, de nem is akarták bolygatni a dolgot, adoptálás nélkül is működött az új élete. Nem őérte ment a házaspár, de ő sírt a leghangosabban, hogy vigyék magukkal. Működött a túlélési ösztöne.
Kisegítő iskolába akarták rakni a helyi tanintézmény szakemberei, de a pszichológus jelezte, semmi gond nincs a gyerekkel, egyszerűen csak olyan az előélete, hogy nem volt lehetősége megtanulni a hétköznapi élet szabályait. Jó döntés volt szabványiskolába adni, hamar kiderült, hogy okos gyerek, majd a zenében – megtanult furulyázni, klarinétozni és zongorázni – kiemelkedően jó volt, ahogy a sportban is, 15 évesen, Ligeti László edzőnek köszönhetően a Velencei-tavi Vízi sportiskola színeiben kenuban országos bajnok lett.
Több út állt előtte, zene, sport vagy tanulás, végül az utóbbi mellett döntött, a Pannonhalmi bencés gimnáziumba nyert felvételt. Ott dr. Rékási József biológiatanár hatására beleszeretett a tantárgyba, ennek – na és a sok tanulásnak – köszönhetően felvették a Szegedi Tudományegyetemre.
Summa cum laude végzett, az Országos Tudományos Diákköri Konferencián győzött, ma neurobiológus, a Szegedi Tudományegyetem Neuroimaging Kutatócsoportjának tagja.
Ő Kocsis Krisztián, ahogy gyakran utal magára: egy cigány fiú a mecseki putriból.
(Fotó: Heti Világgazdaság)
