Évtizedekig volt hűséges a Vígszínházhoz. Egyszer azt mondta: „Amíg nem kaptam olyan szerepet, amiben be tudtam bizonyítani, hogy van humorom, nehéz volt az életem. Hiszen mindenki azt gondolta, hogy naivának már öreg vagyok, öregnek meg túl fiatal…” S bárcsak öreg lehetne drága művésznő! Bár csak ott ülhetne a szigligeti ház tornácán, már kissé visszavonultan, a szerepeket megválogatva, mert ott volt a legboldogabb az ügyvédként dolgozó férjével, aki rajongásig szerette önt. Szigliget volt az ön tündérszigete: „Elég nagy váltás volt valóban. Férjhez mentem Szigligetre, így esett, hogy vidéki lány lettem. Nem is volt nagy áldozat a férjemért vidékre költözni, egész egyszerűen, ahogy az ember öregszik, megunja Budapestet, a nyüzsgést és válik egy kis nyugalomra. Most már vidéken van az a fajta élet, ami a koromhoz jobban passzol…”
PAP VERA 59 ÉVESEN, 2015-BEN HUNYT EL FOTÓ: RAS ARCHÍVUM
„Szerettem a színpadon is, ahogy megelevenedett a könyv és ön, drága művésznő. Pilart játszotta. S akkor azt gondoltam, hogy bizony Márqueznek, a kolumbiai írózseninek tökéletesen igaza van, mert száz év bizony nem is elég, hogy az ember mindent belezsúfoljon ebbe a kesze-kusza életútba. Ön, mindössze 59 esztendőt kapott. Olvastam, a csatájáról, olvastam a folyamatos harcról, amelyet azzal az átkozott betegséggel folytat, és azt gondoltam, hogy ön legyőzhetetlen, mert teli s tele pakolta a teremtő a lelkét mindenféle érzelemmel. Márpedig az ilyen emberek erősebbek a vasnál, a gránitnál, a gyémántnál is erősebbek. Olvastam a küzdelméről, és csodáltam önt, hogyan volt képes úgy tenni, mintha a dolgok rendben lennének, a napok harmóniában telnének, a percek, az órák aprócska ajándékokkal kedveskednének – írja a gyönyörű, tehetséges színésznőre emlékezve az Újságmúzeum.
