Azt is érdemes megjegyezni, hogy a méltányossági lehetőségekre (egyszeri segély, kivételes nyugellátás megállapítása, kivételes nyugellátás-emelés) évek óta változatlanul összesen 1,6 milliárd forintot fordítanak, amely apró csepp a kisnyugdíjak tengerében, nem éri el a nyugdíjakra fordított kiadások fél százalékát sem.
Összességében
- egyfelől a 2020. évre szóló költségvetés biztosítja a nyugdíjrendszer stabilitását, megteremti a nyugdíjkiadások fedezetét és teljesíti a nyugdíjemeléssel, illetve az egyszeri juttatásként adható nyugdíjprémiummal kapcsolatos törvényi kötelezettségeket,
- másfelől azonban továbbra sem orvosolja a nyugdíjrendszer egyre súlyosabb méltánytalanságokat okozó belső konstrukciós hibáit, nevezetesen a következő összetevőket:
= a változatlan valorizációs rendszer miatt a nyugdíj összege nagyban függ a nyugdíjigénylés időpontjától (azonos életpályák esetén egy 2014-ben igényelt nyugdíj akár 50-60%-kal is kisebb lehet egy pl. 2019-ben igényelt nyugdíjnál kizárólag annak következtében, hogy a 2019-ben igényelt nyugdíj esetén az időközi nemzetgazdasági átlagkereset-növekedést tükröző, azaz sokkal előnyösebb valorizációs szorzókat kell alkalmazni a nyugdíj alapjául szolgáló nettó havi életpálya átlagkereset kiszámítása során – és ez változatlanul fennáll a 2020-as, majd a 2021-es nyugdíjigénylések esetében is, gyakorlatilag mindaddig, amíg a bruttó bérek emelkedése tart a jövőben)
= a változatlan nyugdíjemelési rendszer miatt a nyugdíjak összegét kizárólag az előre jelzett infláció mértékével kell emelni, így a jövő évi 2,8% inflációs emelés ismét arra kényszerítheti a nyugdíjasokat, hogy a várhatóan magasabb tényleges infláció miatt végsősoron ők hitelezzenek 11 hónapon keresztül a magyar államnak (amelynek csak novemberben kell rendeznie a pótlólagos emelést vagy egyszeri korrekciót az előre kjelzettnél magasabb tényleges infláció esetén), ráadásul a kizárólag az infláció mértékétől függő nyugdíjemelés miatt a nyugdíjak vásárlóértéke jövőre is tovább csökken az aktív keresők háromszor gyorsabb ütemben növekvő átlagkeresetéhez viszonyítva (kevésbé udvariasan fogalmazva: a nyugdíjasok relatív elszegényedése tovább gyorsul),
= a változatlan nyugdíjemelési rendszer emellett további méltánytalanságot okoz, hiszen az egységes százalékos emelés miatt a néhány tízezer forintos nyugdíjat ugyanúgy 2,8%-kal emelik majd januárban, mint a több százezer forintos nyugdíjakat. Az egységes százalékos mértékű emelés helyett sokkal igazságosabb lehet egy sávos emelési rendszer bevezetése, amely a kisebb összegű nyugdíjakat nagyobb mértékben növelné, mint a nagyobb összegű nyugdíjakat. Természetesen valódi megoldást csak azt jelenthetne, ha a nyugdíjemelés ismét vegyes rendszerűvé változna, vagyis az emelés mértéke nem csak a pénzromlás mértékétől, hanem a nemzetgazdasági átlagbér növekedésének ütemétől is függene valamilyen mértékben.
= A nyugdíjprémium kapcsán már feledésbe merült, hogy annak idején ezt az egyszeri juttatást azért emelték a nyugdíjtörvénybe, hogy a tizenharmadik havi nyugdíj megvonásának keserű szájízét valamelyest megédesítse. Ma is csak édesítő pirula lehet a szerepe, hiszen erősen korlátozott összegű egyszeri juttatásról van szó, ami nem épül be a nyugdíj összegébe. Jelzi ezt a korlátozott szerepet a 2020. évi költségvetési törvényben erre a célra félretett 20,4 milliárd forint is, amely önmagában persze hatalmas összeg, de ha a 2,7 millió lehetséges jogosultra vetítjük, akkor fejenként átlagosan 7500 forint egyszeri juttatásról lehet szó…
(Az összefoglaló készítésének időpontja: 2019. július 22.)
