Norbi hallotta, hogy felsír a kisbabája a szülőszobán, az orvos szerint halva született… Eltemették a kicsit
Egy édesapa fülében örökké visszhangzik kislánya első és utolsó sírása, amit sosem felejthet el. A tragikus történet Kehidakustányban megrendítette az egész közösséget.
A Horváth család otthona csendes és szomorú hely lett az elmúlt fél évben. A nappaliban mécsesek lángja lobog, Karina emlékére, aki édesanyja szíve alatt élt kilenc hónapon át, mégsem ölelhette őt meg egyszer sem. A babaszobában a kiságy érintetlenül áll, körülötte játékok, apró ruhácskák – mind-mind a beteljesületlen álmok emlékei.
A kehidakustányi temetőben egy márvány sírkő őrzi Karina nevét. A főútról is látszik a kislány nyughelye, ahol minden nap egy megtört szívű édesapa áll meg, hogy beszélgessen lányával.
– "Ha esik, ha fúj, ott vagyok nála. Leülök a sír szélére, mesélek neki, aztán mindig arra kérem az angyalokat, hogy vigyázzanak rá", mondta elcsukló hangon Horváth Norbert, Karina édesapja.
Brigitta, Karina édesanyja tíz órán keresztül vajúdott a kórházi folyosón. Fájdalmai ellenére többször kérte az orvosokat, hogy császármetszéssel hozzák világra gyermekét, de nem hallgattak rá.
– "Emlékszem, hogy amikor végül altatásba kerültem a császár miatt, szörnyű félelem ült rajtam", mesélte Brigitta. – "Amikor felébredtem, Norbit láttam magam mellett, de valami nem stimmelt. Az arca sápadt volt, és a tekintete elárulta, hogy valami baj van."
Norbert könnyeivel küszködve folytatta a történetet:
– "Ott álltam a folyosón, és hallottam a lányom első felsírását. Megkönnyebbültem, azt hittem, minden rendben. Aztán hirtelen csend lett. Később a két orvos jött ki a szobából, és csak annyit mondtak: 'Sajnáljuk, a baba nem élte túl.' Abban a pillanatban megszűnt körülöttem a világ."
Brigitta még altatásból ébredve sem tudta felfogni, mi történt. A férje alig bírta elmondani neki a hírt, míg az orvosok azzal magyarázták a tragédiát, hogy "valószínűleg a baba beteg volt". De Brigitta ezt képtelen volt elfogadni.
– "Az összes vizsgálat azt mutatta, hogy Karina teljesen egészséges. Nem volt semmi jele annak, hogy baj lehet", tette hozzá keserűen az édesanya.
Az egyik legnehezebb pillanat az volt, amikor az orvosok felajánlották Brigittának és Norbinak, hogy elbúcsúzhatnak kislányuktól. Norbi nem volt képes bemenni.
– "Egyszerűen nem bírtam rávenni magam. Tudom, hogy gyáva voltam, de a gondolat, hogy holtan lássam a lányomat, összetört volna", mondta sírva Norbi.
Brigittának viszont nem volt választása.
– "Anyja vagyok. Látnom kellett őt, még ha csak egyetlen percre is. Amikor behozták, ott feküdt, olyan volt, mint egy alvó angyal. Olyan gyönyörű volt… de nem nyitotta ki a szemét, nem sírt többé. Csak feküdt ott csendben", mesélte zokogva.
A szülők kétségek között maradtak. Hogyan hallhatta Norbi a kislány felsírását, ha az orvosok szerint halva született? Ez a kérdés azóta is ott motoszkál a lelkükben.
A Horváth családot teljesen maga alá temette a gyász. Brigitta hónapokig ki sem mozdult otthonról, míg Norbi minden nap a temetőbe járt.
– "Az ember nem tudja feldolgozni, ha eltemeti a gyermekét. Egy szülő életének legnagyobb traumája, ha a gyerekét kell meggyászolnia", mondta elcsukló hangon Brigitta.
Az igazság sosem derült ki teljesen. A szülők próbálták kideríteni, mi történt valójában Karina születésekor, de a kórház szerint minden protokoll szerint zajlott. A szülők azonban nem tudják elengedni a gondolatot, hogy talán valami hiba történt.
– "Az életem végéig kísérteni fog a gondolat, hogy talán megmenthették volna", suttogta Norbi.
A Horváth család története szívszorító emlékeztető arra, milyen törékeny az élet, és hogy egy pillanat alatt minden megváltozhat. De még a legmélyebb fájdalomban is ott van a remény – hogy az angyalok vigyáznak Karinára, és hogy egyszer újra találkoznak vele.