Brigittáék azóta is siratják a gyermeküket. Pedig annyira izgatottan várták az érkezését. Az anya arról mesél, hogy Karina lombikbaba volt, két évig küszködtek érte.
Emlékszik, hajnali fél egy volt, mikor elfolyt a magzatvíz. Fél óra múlva már a kórház szülészetén voltak. Minden előzetes vizsgálatot elvégeztek, majd befektették egy ötágyas szobába.
A vajúdva jajgató kismama a fájdalom miatt tíz órán át sétált a folyosón, nem akart a szobatársai terhére lenni. Az orvosok még este hatkor is azt mondták neki, minden rendben van. Hiába kérte, hogy császármetszéssel hozhassa világra a picit, azt a választ kapta, hogy nem kell. Végül este 8-kor bevitték Brigittát a műtőbe, elaltatták, majd 40 perc múlva kiemelték a babát.
- A papíron az szerepelt, hogy a kislányunk halva született. Hogy 50 percig próbálták újraéleszteni. Csakhogy a férjem a folyosón hallotta, mikor a műtőben felsírt a pici. Ráadásul az orvosok utána egy szóval sem említették, hogy küzdöttek érte. Az ügyet már a rendőrség és a szakértők is vizsgálják.
Brigitta a kórházban öt napig nem aludt, egyre csak válaszokat keresett a kérdéseire. De nem kapott. Várta, ha hazaengedik, talán akkor könnyebb lesz. De nem lett.
Éjszakánként meg jöttek a rémálmok, Brigitta újra és újra átélte a szülési fájdalmat. Hogy nem segít neki senki. Hogy nem tudja megvédeni a kislányát, aki a testében épp haldoklik.
- Miután kiengedtek a kórházból, másnap ismeretlen tettes ellen foglalkozás körében elkövetett halált okozó gondatlan veszélyeztetés miatt feljelentést tettem az illetékes rengdőrkapitányságon – folytatja Brigitta. Aztán a temetésről mesél. Hogy az volt a legnehezebb.
- Csak a rokonok voltak ott, a barátnőimnek nem engedtem, hogy eljöjjenek. Mindannyian anyák, rossz lett volna látni őket, amint Karina hamvait a sírba helyezik - magyarázza.
- Azóta pörölök a sorssal. Végig mentem a gyász fázisain, előbb a fájdalom jött, aztán a düh. Okoltam magam, hogy miért nem húztam ki az infúziót? Miért nem álltam fel az ágyról? Miért nem csaptam az asztalra? Éreztem, hogy baj van, de a kórházban csak azt hajtogatták, nyugodjak meg, minden rendben. Hittem nekik, bíztam bennük. Tudom, tovább kell lépni ezen. De ettől a gondolattól meg lelkifurdalást érzek.