Tíz órán át a kórházi folyosón sétálva vajúdott a kismama, közben hiába kérte az orvosokat, hogy császármetszéssel hozhassa világra a kisbabáját. A gyermek nem élte túl a megpróbáltatást.
Hiába van kora délután, Kehidakustányban a Horváth család nappalijában mécsesek lángja imbolyog. Karina emlékét idézik. A kislány fél éve érkezett erre a világra, és úgy távozott el, hogy az édesanyja egyszer sem ölelhette át. A babaszobában a kiságy, a számtalan játék, a szebbnél szebb ruhácska mind-mind a szülők tragédiájáról mesél.
Karina sírja a kehidakustányi főútról is jól látszik. A temetőben a márványból faragott sírkövön szívbe markoló sorok tudatják, ez itt a pici lány nyughelye.
– Ha esik, ha fúj, én minden nap kimegyek a temetőbe. Beszélgetek a kislányommal, és a végén, amikor hazaindulok, arra kérem az angyalokat, hogy vigyázzanak rá – sóhajtotta Horváth Norbert, a tragikus sorsú kislány édesapja.
– Soha nem felejtem el azt a július 8 -i napot. Altatásban voltam, amikor Karina császármetszéssel világra jött – emlékezett a történtekre Horváth Tarr Brigitta.
– A férjem később mesélte, hogy a folyosón várakozva még hallotta, amit a gyermekünk felsír. Aztán csend lett. Amikor a szobában felébredtem, a férjem mellettem volt. Rosszat sejtettem, mikor a kérdésemre azt felelte, hogy még mindig nem hozták be a kisbabánkat. Aztán benyitott két, szomorú arcú orvos. „Tragédia történt, meghalt a baba - mondták”.
Hirdetés- Abban a pillanatban láttam a férjemet, ahogy épp megsemmisül. Fel se fogtam, mi történt – folytatta Brigitta. - Azt feleltem, hogy ez nem lehet igaz. Az orvos azt mondogatta, hogy nem tudják mi történt, biztos, hogy beteg volt a babám.
Csakhogy Brigitta ezt képtelen volt elfogadni, hiszen az ország legjobb orvosaihoz járt, minden előzetes vizsgálat azt mutatta, hogy a magzat egészséges, szépen, előírásszerűen fejlődött.
- Amikor megkérdezték, szeretnénk-e elköszönni a kislányunktól, a férjemnek nem volt ereje hozzá. Inkább kiment a szobából. Nekem nem volt választásom, hiszen az anyja vagyok, muszáj volt látnom őt. Mégis sokkot kaptam, amikor behozták a picit. Egy gyönyörű alvó kisbabát láttam. Aki nem nyitotta ki a szemét, nem nézett rám.