A televíziózás hazánkban rengeteg legendás és nagy formátumú személyiséggel büszkélkedhet, de a régebbi időkben talán még inkább így volt ez.
Pedig nem is volt olyan régen, csupán 65 évet kell visszemennünk a múltba, amikor az emberek még nem a tévét nézték esténként, hanem (televízió nem lévén) beszélgettek vagy éppen olvastak.
A tévé megjelenése azonban sok mindent megváltoztatott. A korai televíziózás nagy alakjai igazi csillagok voltak a szemünkben, sokuk azonban igen tragikus módon vagy körülmények között hunyt el.
Így többek között Takács Marika és Lénárd Judit is daganatos betegségben vesztette el életét, csakúgy, mint Tamási Eszter. Sokak szerint a korai katódsugaras kamerák sugárzása okozta a megbetegedéseket.
Varga József szintén tragikus és drámai körülmények között hunyt el: ő adás alatt szívrohamot kapott, és az életét már nem tudták megmenteni.
VARGA JÓZSEF. A FÉNYKÉP FORRÁSA A WIKIPEDIA
A műsorvezető igazi legenda volt, lényegében a teljes hatvanas évek során vezette a Híradót. Egyetlen egyszer előfordult az is, hogy beugróként esti mesét is mondott. Ez az eset azóta is emlékezetes maradt mindenki számára, aki látta, hallotta.
A mese, amelyet el kellett mondania, így kezdődött: “Szervusztok gyerekek! Én vagyok a fecskemama, itt ülök a tojásaimon, füstös farkamat lóbálja a szél.”
A stúdióban a munkatársaknak el kellett hagyniuk a helyiséget, olyan erős nevetőrohamot kaptak. Maga a műsorvezető sem tudta folytatni a felolvasást, így a képernyőt adáshiba felirattal rövid időre elsötétítették.
A fantasztikus orgánummal megáldott, csodálatos műsorvezetőnek még sok-sok szép pillanatot köszönhettek a tévénézők, ám egy nap munka közben rosszul lett, szívrohamot kapott. Ekkor a nézők ugyanúgy az “adáshiba” feliratot láthatták az elsötétített képernyőn. Csakhogy most sokkal tragikusabb okból…
