Nem vagyok egy nagy hajléktalan barát. Nem mennék bele, hogy miért, sokan gondolkoznak hasonlóan. Sőt a szociális érzékenysegém is elléggé a nullához közelít. De...Kisbolt bejárata mellett, vasárnap este, -3 fok. Emberke - ránézésre látszik, hogy az utcán él (nem kell nagy felismerő képesség hozzá) - a falhoz támaszkodva kapkodja a levegőt. Magamban nyugtázom, hogy biztosan szokás szerint be van b.szva, de valami gyanús. Megkérdezem tőle, hogy van-e valami baj a szesz túltengése vagy annak hiányán kívűl. Akadozva elmondja, hogy nagyon rosszul van, ivott, de nem az a baj. Szeretne mentőt, volt már agyvérzése. Pontosan tudom, hogy a mentők, hogy "állnak" a hajléktalanokhoz, de számomra egyértelmű, hogy nem hagyom ott a szerencsétlent. Felhívom a mentőket, a diszpécser részletesen kikérdez (főleg, mikor meghallja, hogy hajléktalanról van szó), de ez a dolga. Majd közli, nincs szabad autójuk, várni kell. Puff! Nyilván ez nem rajta múlik, de döbbenet. Megkér, hogy amíg nem ér oda az autó, legyekszíves maradjak ott. Rendben. Próbálok beszélgetni az emberünkkel, de látszik, hogy egyre rosszabbul van. Közben mindenki sétálgat a boltból ki-be, le se sz.rják a helyzetet. Na, vijjogva megjön az autó, kiszáll a sofőr és a mentős. Mindkettő marhára nyűgös, a mentős csávó dühösen tájékoztat, hogy éppen beteghez indultak, és jöhettek vissza EHHEZ!!!, aki nem beteg! Három méterről, szemre diagnosztizálta. Különben meg túlóráznak, közölte. Erről is gondolom ez a nyomorult tehet... És mi az, hogy EZ??? Ő!!! Valakinek a gyereke és lehet az apja is. Egy ember. Aki lehet hogy "csak" tökrészeg" (akkor fagyjon meg az utcán???) viszont sanszos, hogy beteg és talán neki is jár, hogy ne az utcán dögöljön meg! Főleg, hogy koránál fogva minimum 40 évig fizette a tb-t...
