Emelkedő életszínvonal, vesztes szegények
A szegénységi mutatók és jövedelemszintek relatívak, pont azért, mert egy magyar ember a magyar viszonyokhoz képest lesz szegény vagy gazdag, nem Németországhoz vagy Kambodzsához képest – nyilatkozta Madár István az atv.hu-nak, majd hozzátette: „hogy tud-e kávét venni belőle, a német az valószínűleg tud, a magyar meg kevésbé”. A két felmérése kapcsán felmerül a kérdés: visszaszorítható-e a dolgozói szegénység a minimálbér emelésével vagy sem. A Portfolio vezető elemzője szerint definíciószerűen igen, amennyiben elérhető, hogy a minimálbéren, vagy a kicsivel felette dolgozók bérei emelkedjenek.
A MINIMÁLBÉR EMELÉSÉNEK LEHETNE EGY OLYAN HATÁSA, HOGY TÖBBEN ÉRJÉK EL A MEDIÁNJÖVEDELEM 60%-ÁT, ÉS EZÁLTAL ARRA IS KÉPES, HOGY A DEFINÍCIÓSZERŰ JÖVEDELMI SZEGÉNYSÉGET ENYHÍTSE.
Kiemeli: a jelenlegi környezetben a minimum bérek emelésének kevesebb áldozata van a munkaerőhiány miatt.
Noha a 2008-as válságot követően nem alakult kedvezően a 2010-es évek eleje, de egy óvatos fordulat után a bérek elkezdtek emelkedni. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor az árak is emelkedtek, illetve a bérből is jelentős részt vonnak el adó formájában. A közgazdász szerint a jövedelemszinteket tekintve van előrelépés a szegénység irányából, ugyanakkor erősen áfa-alapú az adózásunk, ami a szegényebbeknek nagyobb adóterhet jelent, mint a gazdagoknak. Kiemeli a lineárissá vált személyi jövedelemadót is, amelynek köszönhetően „az első megszerzett forintunkat ugyanúgy adóztatjuk, mint a milliárdosok utolsó megszerzett forintját”. Eközben a világ nagy részén máshogyan működik a személyi jövedelemadó rendszere. A szegények kevésbé adóztatja, illetve a gazdaságnövekedés „győzteseinek” bérnövekedését tompítja. Ez megakadályozza azt is, hogy túlságosan kinyíljanak a jövedelemből fakadó különbségek. Összességében azonban úgy véli Madár István, hogy az utóbbi években emelkedett az emberek életszínvonala.