Mennyiben más a tétje a most vasárnapi választásnak, mint a korábbi voksolásoknak?
A megmaradásunkról van szó. A négy évvel ezelőtti is fontos volt, de a háború miatt megnőtt a tét. Most arról van szó, hogy a jobboldal minden áron ki akar maradi abból a konfliktusból, amihez semmi közünk nincs, míg az ellenzék egyetlen szó nélkül képviselné mások érdekeit. Természetes, hogy segítséget nyújtunk a menekülőknek, fél milliónyian jöttek át hozzánk, pedig az elmúlt néhány évben nem voltak mindig barátságosak velünk szemben az ukrán szomszédok.
Mennyiben hihető az ellenzéki miniszterelnök-jelöltjének „szeretetország” kampánya?
Na ne vicceljünk! A baloldal soha nem foglalkozott mással, mint a hatalom megszerzésével, s az eszközökben sem nagyon válogatott. Soha sem gondolkodott nemzetben. Jó példa erre a balra átigazolt Jobbik, amely néhány képviselőt bejuttat a Parlamentbe és nekik ennyi elég is. Sokkal többet nem is igazán akar.
Nem csinál titkot, melyik oldalon áll, mit tanácsolna a hezitálóknak, bizonytalanoknak?
Szavazzanak a Fideszre! Mert nincs másik lehetőség. Ha lenne egy hasonlóan politizáló párt, egy Orbánhoz mérhető „hadvezér”, reálpolitikus, akkor azért elgondolkodnék, hová húzzam az ikszet. Most azonban egyértelmű a helyzet. Annak idején Horn Gyula azzal kampányolt, hogy nincs alternatíva, s többé-kevésbé igaza volt. Ráadásul, Horn egy Deák Ferenc volt a mai baloldali vezetőkhöz képest. Komcsinak komcsi volt, de a mondandójának volt fedezete. Most nincs más, csak a Fidesz.
A vasárnapi program?
Egyértelmű, nem? Reggel nyolckor leadom a voksom, majd várom a kétharmados Fidesz győzelmet, hogy végre eltűnjenek a süllyesztőben a nemzeti gondolatok és érdekek sírásói!
