Életének 85. évében hosszú, türelemmel viselt betegség után elhunyt Dr. Kövesi György, a Fogorvostudományi Kar Parodontológiai Klinika nyugalmazott egyetemi docense, a kar korábbi dékánhelyettese. Életének és munkásságának emléke örökké megmarad azok számára, akiket tanított, gyógyított, és akik mellett szakmai pályafutása során kiállt.
Dr. Kövesi György 1940. június 7-én született Budapesten, egy olyan időszakban, amikor a világháború árnyéka rányomta bélyegét sok család életére. Élete első éveiben már szembesülnie kellett a veszteség fájdalmával: édesanyja 1945-ben nem tért vissza a koncentrációs táborból, így édesapja egyedül nevelte fel.
György gyermekkorát a hiány és a nehézségek határozták meg, de ezek ellenére mindig a tanulás és a fejlődés lehetőségét kereste. Általános iskolai tanulmányai után fogtechnikusnak tanult, majd az akkori Fogtechnikai Vállalat egyik laboratóriumában dolgozott. Ám a benne élő tudásvágy és elhivatottság nem hagyta nyugodni: esti gimnáziumban érettségizett le, majd sikeresen felvételizett a Budapesti Orvostudományi Egyetem Fogorvostudományi Karára.
Egyetemi évei alatt kiemelkedő szorgalommal és lelkesedéssel tanult, miközben aktívan részt vett a közéleti tevékenységekben is. A Kórélettani Intézetben, Dr. Zelles Tivadar mellett dolgozott TDK-s hallgatóként, majd később díjas demonstrátorként is gyakorlatokat vezetett.
1969-ben summa cum laude minősítéssel szerezte meg fogorvosi diplomáját, amit követően Dr. Berényi Béla professzor központi gyakornoki állást ajánlott neki a Szájsebészeti Klinikán. Egy évvel később a Szájbeteg Osztályon kezdett dolgozni, ahol Dr. Sugár László, Dr. Bánóczy Jolán és Dr. Sallay Kornélia mellett mélyült el az orális immunológia és a szájbetegségek tanulmányozásában. Ez a terület végül egész szakmai életére hatással volt.
Pályafutása során mindig szem előtt tartotta az általános orvosi szemléletet, amely nemcsak kutatásai, hanem gyógyító munkája során is meghatározó szerepet kapott. Amikor az orális medicina önálló tantárgy lett az egyetemen, Dr. Kövesi György lett ennek tárgyi előadója, tudását és tapasztalatát generációknak adta tovább.
Nyugdíjazásáig nagy szeretettel és odaadással oktatott magyar és angol nyelven is. Fiatalabb kollégái mindig számíthattak rá, legyen szó nehezebb diagnózisok felállításáról vagy a megfelelő gyógyszeres terápiák beállításáról. Mindig türelmesen és nagy alázattal segítette hallgatóit és kollégáit egyaránt.
Egyik legkiemelkedőbb munkája a "Orális Medicina" című tankönyv volt, melyet életműve összegzéseként írt meg és szerkesztett a Semmelweis Kiadó gondozásában. Ez a mű a fogorvostudományi oktatás egyik meghatározó alapműve lett.
Dr. Kövesi György nemcsak kiváló szakember, hanem nagyszerű barát és kolléga is volt. Több évtizedes pályafutása során számos szakmai és személyes kapcsolatot épített ki, és aktív tagja volt hazai és nemzetközi immunológiai társaságoknak is. Rendszeresen részt vett hazai és külföldi immunológiai kongresszusokon, és mindig nyitott volt az új ismeretek befogadására.
Dr. Gera István szavaival emlékezett meg Dr. Kövesi Györgyről:
„Első éves hallgatóként, 1967 augusztusában, a Gólya Táborban ismerkedtem meg Gyurival. Akkor ő már negyedéves volt, de szinte azonnal közel kerültünk egymáshoz. Ötödéves koromban ő volt a gyakorlatvezetőm a Szájbeteg Osztályon, tőle tanultam meg például intravénás injekciót beadni. 1972-ben, amikor én is a Szájbeteg Osztály munkatársa lettem, egy életre szóló barátság alakult ki közöttünk.”
Dr. Gera István elmesélte azt is, hogy Dr. Kövesi mindig a legkorábban érkezett a klinikára, és amikor fiatalabb kollégái főnöke lett, ő maradt a legmegbízhatóbb munkatársa. Optimizmusát, humorát és anekdotáit a kollégák is nagyon szerették.
Dr. Kövesi György életét számos személyes tragédia is kísérte. Feleségét, Mayát, korán elvesztette, és néhány évvel később idősebb lányát, Bernadettet is. Ennek ellenére mindig megőrizte pozitív szemléletét, és a humort sem veszítette el.
Dr. Gera István utoljára két héttel ezelőtt látogatta meg őt a kórházban. „Bár már nehezen mozgott, még mindig jókedvűen beszélgettünk, és reméltem, hogy lesz még több alkalmunk találkozni. Sajnos nem így lett” – emlékezett meg róla barátja.
A Parodontológiai Klinikán minden orvos és asszisztens szerette és tisztelte Dr. Kövesi Györgyöt. Kollégái, tanítványai és barátai emlékeiben mindig megmarad, mint a "régi idők tanúja", aki példamutató szakmai elhivatottságával és emberi tartásával egy egész közösséget formált.
"Kedves Kövesi Tanár Úr, Kedves Gyuri, Öreg Barátom! Szomorú szívvel búcsúzunk tőled, és nagy űrt hagytál a Parodontológiai Klinika közösségében. Emléked örökké élni fog bennünk." 🕯️
Nyugodj békében!