Xavér korábban a Blikknek azt mondta, mivel az élete felét Kanadában töltötte, minden pillanatot szeretne kihasználni, hogy a még életben lévő szeretteivel együtt lehessen. Így tavaly nyáron is édesanyjával, Teréziával vágott neki a tengerentúli útnak.
– Mindig is közel álltam a szüleimhez, az öcsémmel pedig az elmúlt tíz évben lett nagyon közeli a kapcsolatom, de amióta csak anya maradt nekem közülük, szeretnék a lehető legtöbb időt együtt tölteni vele, hisz az élet gyorsan elszáll – mesélte akkor Xavér.
– Személyiségem nagy részét, a művészi vénát és a misztikum iránti rajongást édesapámtól örököltem, ám a makacsságot és a következetességet bizonyos, hogy anyukámtól. Évtizedek óta mondogatja, hogy soha nem akar senki terhére lenni. De amikor itt van, nagyon élvezi az óceánt, a természetet, hiszen a nyolcvanas években hosszan élt a családunk Kanadában, sőt, anya szinte teljes rokonsága az Egyesült Államokban él az 1910-es évektől kezdve. Apa nyughatatlan lélek volt, ám anya már nehezen hagyja el az otthonát – árulta el a muzsikus, aki arról is mesélt, milyen emlékei vannak Teréziáról a gyerekkorából.
– Anyám a házassággal társadalmi osztályt ugrott, hiszen egy vidéki kispolgári családból került be a pesti, nagypolgári világba. Ott kellett megtalálnia önmagát, és ebben az apai nagyanyám bizony nem volt túlságosan nagy segítségére. Anyám mindössze 19 éves volt, amikor megszülettem, ekkor járt az egyetemre, miközben nagyvállalati középvezető volt. Modern, liberális, vidéki nő volt, míg nagyanyám a konzervatív úriasszony, s mindig rajtam keresztül üzengettek egymásnak. Azaz, a mondd meg a nagyanyádnak és a mondd meg az anyádnak mondatok mindennap elhangoztak – emlékezett Xavér, aki emiatt a családjában lévő mindkét erős nő nevelésében részesült.
