Mi történt?! Szegény Szűcs Judith – Összetörtek a rajongók
Szűcs Judith, a ’80-as évek legendás diszkókirálynője, egyike azoknak a hazai művészeknek, akik a magyar zenei élet meghatározó alakjaiként örökre beírták nevüket a történelemkönyvekbe. Tavaly ünnepelte 70. születésnapját, de az ünnep csendesre sikerült. Nemcsak a szakma részéről nem érkeztek nyilvános köszöntések, hanem a hosszú és eredményes pályafutása ellenére sem kapott eddig állami elismerést.
A Kiskegyednek adott őszinte interjújában Judith először mesélt arról, hogy mindez miként érinti. Az egykori diszkósztár tiszteletet és szeretetet kapott a közönségtől, de az állami elismerések elmaradása mégis nyomot hagyott benne.
Judith elmondta, hogy bár sosem hangoztatta, mennyire vágyik egy állami kitüntetésre, időnként eszébe jut, hogy talán megérdemelne egyet. A hosszú pályafutása során számos nemzetközi fesztiválon győzött, első díjakat és fődíjakat hozott haza.
– „Rengeteg fesztivált nyertem külföldön, több helyen első díjakat, fődíjakat hoztam el. Nem bántja nagyon a lelkemet, hogy még nem kaptam ilyesmit, de bevallom, azért nagyon vágyom erre. Úgy érzem, ehhez is idősebbnek kell lennem, mint ahogy a lézeres szemműtétemhez is várnom kellett húsz évet. De most már látok közelre és távolra is.”
A művészek helyzete Magyarországon sokszor nehéz a pályafutásuk végén. Szűcs Judith elárulta, hogy ő sem kezdte könnyű helyzetben a nyugdíjas éveit.
– „Nem szeretek panaszkodni, de én 28.600 forinttal kezdtem a korai nyugdíjba menetelt. Azóta pár százalékkal emeltek, de előfordult, hogy már én is benyújtottam kérelmet, és így pár ezer forinttal többet kapok. Ha van fellépésem, abból elvagyok.”
A története sajnos nem egyedi. Számos idősebb művész kerül hasonló helyzetbe, hogy a pályafutásuk végén alacsony nyugdíjjal és elismerés nélkül kénytelenek élni. Judith azonban nem hagyja, hogy ez az életkedvét megtörje.
Szűcs Judith története rávilágít arra, hogy mennyire fontos lenne a társadalom részéről az idős művészek tisztelete és támogatása. Az olyan ikonikus előadók, mint ő, generációk számára nyújtottak felejthetetlen élményeket, és méltóak lennének arra, hogy a pályájuk végén nagyobb figyelem és elismerés övezze őket.
Talán eljön az idő, amikor nemcsak a közönség szeretete, hanem az állami kitüntetések is méltó helyükre kerülnek, és az olyan művészek, mint Szűcs Judith, megkapják azt az elismerést, amelyet megérdemelnek.