Gyuri bácsi születése sem volt mindennapi. Zsuzsa, keresztanyja visszaemlékezéséből, úgy tudja, hogy azon az április 15-én, amikor Gyuri bácsi született, olyan fergeteges hóvihar tombolt, hogy a bába alig tudott eljutni a kis házukhoz. Akkoriban még nem mérték a csecsemőket, látták, hogy kicsi, satnya, vagy életerős, nagyobbacska jövevénnyel van dolguk. „Apám normális súllyal születhetett, mert nincs róla családi fáma, hogy csenevész gyerek lett volna. Sőt! Ifjúkori csínytevéseit már ő maga szokta mesélgetni, néha hátborzongató részletekkel” – mondja Zsuzsa és említ is egy ilyen „sztorit” arról, hogy hogyan dobálózott Gyuri bácsi az utcabeli gyerekekkel a háború után visszamaradt kézigránátokkal.
„Néha megkérdezem, mit tenne másképp, mikor visszatekint hosszú életére, de tudom, felesleges, mert a válasz mindig ugyanaz: - Semmit! Minek bánkódni azon, amin nem lehet változtatni” – idézi apját Lopes-Szabó Zsuzsa és hozzáteszi, hogy ugyan mindenki Gyuri bácsija visszavonult, de még mindig inkább előre szeret nézni: örömmel tölti el, hogy gyarapodik a vállalkozásuk, tervezi újabb erdélyi útját, és alig várja, hogy az idő tavasziasra forduljon és mehessen a gyógynövény-ültetvényére.
Boldog ember. Szép, teljes élet van mögötte, megkapta a Gondviseléstől azt is, amit nem kért: hírnevet és népszerűséget. De aminek legjobban örül, az az, hogy beteljesíthette feladatát: felrázta az embereket, ráébresztette őket, hogy az egészségük a legnagyobb kincs, amire nagyon kell vigyázniuk – összegzi lánya néhány szóban Gyuri bácsi páratlanul értékes és tartalmas életútját.
HirdetésReméljük, a 95. születésnap is jó egészségben és boldogságban találja Gyuri bácsit, akinek mi is boldog születésnapot kívánunk!
