A koronavírus-járvány elől budapesti otthonába visszahúzódó, a földkerekség legidősebb élő olimpiai bajnoka jó egészségnek örvend, mindennap tornázik.
Az egyedülálló pályafutás a Nemzeti Torna Egyletben kezdődött, a válogatottban 18 évesen mutatkozhatott be. 1940-ben nyerte első magyar bajnoki címét. A világháborút hamis papírokkal sikerült átvészelnie. 1946-ban megnyerte a Balkán játékokat, a két évvel későbbi olimpián a magyar csapat tagja volt, de egy sérülés miatt végül nem vehetett részt a versenyen.
Keleti Ágnes az 1952-es helsinki olimpián arany, ezüst, és bronzérmet is nyert, négy évvel később a melbourni játékokon pedig négy arannyal és két ezüsttel gazdagította a magyar küldöttség érmeinek számát. Ezzel az azévi olimpia legeredményesebb versenyzője lett, egyben pedig a legidősebb tornásznő is, aki aranyat tudott szerezni. Az ötkarikás játékok végén nem tért haza, Ausztráliában maradt. Nem sokkal később Izraelben telepedett le, ahol felépítette az izraeli tornapsortot. 1958-tól egészen 1980-ig az izraeli tornászválogatott edzője volt, később klubedzőként folytatta. Emellett 1957 és 1980 között az izraeli Testnevelési Főiskola tanáraként is dolgozott. Később bíróként is tevékenykedett, nyugdíjba sportolók esetén szokatlanul későn, 75 évesen vonult.
A legendás versenyző a mai napig minden napot tornával kezd. Tavaly egy izraeli tehetségkutatóban is szerepelt, ahol mindenkit lenyűgözött tornagyakorlataival, valamint azzal, hogy gond nélkül lement spárgába.