Néhány éve nyugdíjas vagyok, nincsenek unokáim, tulajdonképen van kettő, de nem láttam őket soha, mert a lányom 23 éves kora óta nem beszél velem. És tudjátok, hogy mi ennek az oka? Nekem nem tetszett a férje első perctől, nem akartam, hogy férjhez menjen hozzá, de ők csak összeházasodtak. Én nem mentem el az esküvőjükre és nem engedtem a fiamat se, hogy részt vegyen az esküvőn, azóta nem beszélünk egymással.
A lányom egy másik városban él, a barátnőmmel tartja a kapcsolatot, ő a lányom keresztanyja. Néha érdeklődik felőlem, de soha nem mondta, hogy találkozni akar velem.
Nagyon szeretem a lányomat, még akkor is, ha nem tartjuk a kapcsolatot, ő most 43 éves.
Van egy fiam is, ő egy örök vesztes. A fiam 40 éves és kétszer volt nős, nekem egyik menyem sem tetszett. Anna volt az első felesége, az egyetemen ismerkedtek meg. Anna naív és makacs volt, két évvel idősebb volt a fiamnál, vidéki talpraesett és kissé szemtelen nő. Nem csináltak lakodalmat, csak megesküdtek és hozzám költöztek. Nem igazán egyeztünk, ezért a fiam és a menyem elköltözött.
A fiatalokat kellett volna támogassam, segítsem, nem kellett volna beleszóljak az életükbe, de nem tudtam visszafogni magam.
Megkeserítettem a fiam és a menyem életét, a menyem egy idő után már nem bírta tovább és elvált. A fiam ismét hazaköltözött hozzám.
Három évvel később a fiam megismerkedett a munkahelyén egy nagyon kedves lánnyal, Ágival. Ez a lány családcentrikus volt, jó háziasszony és nagyon vallásos. Ezt azután tudtam meg miután megesküdtek, ezért ellene voltam. Nem tudtam elviselni azt, hogy a fiam egy úgymond “apácát” vett feleségül, sikerült elválasztanom őket egymástól.
A fiam 33 évesen ismét hazaköltözött, egyetemet végzett, jól fizető állása volt és 2 sikertelen házassága.
Egy napon a fiam úgy döntött, hogy el akar végezni még egy egyetemet, nagyon örültem neki. Az egyetemen találkozott Klárával, ennek is nagyon örültem, addig ameddig meg nem tudtam, hogy ez a lány árva.
