Élet a seggfej utánMi a megoldás, van élet a seggfej után? Jó volna frappánsat írni, az biztos. Nem tudok.
Annyit merek mondani, azt is csak halkan, hogy van ilyen: próbáld meg ne szégyellni magadat ezért a szerelemért. Azért, hogy seggfejt szeretsz, szerettél valaha. Esetleg olyan seggfejt, aki brutális bántalmazó is (volt). Ez azt mutatja, hogy képes vagy szeretni, áldozatok (hé, nem önfeláldozás!) árán is, és ez nem egy haszontalan dolog: a seggfejek erre általában – az esetek 99 százalékában – nem képesek. Az egészséges ember viszont igen, és te ilyen vagy. Légy hálás, hogy ezt már tudod, most a továbblépés a dolgod.
A helyzet az, hogy a szerelem nem úgy működik, hogy miután tudod, hogy a másik seggfej, automatikusan nem szereted többé. Van, amikor így van, de van, amikor nem. Talán az a legfontosabb, hogy a szerelemről nem nagyon tudsz racionálisan dönteni, mert természeténél fogva nem az anyagi világ terméke, sok-sok fizikai tünete ellenére. Viszont arról általában nagyon is tudsz, hogy kivel vagy együtt, kit engedsz magadhoz (kivéve, ha extrém függésben vagy). Hozd hát meg legalább ezt az egy döntést, mert/ha hatalmadban áll. Nem egy fáklyásmenet kitenni a szűrét annak, akit szeretsz, de ez az egészséges létezésed ára.
A másik fontos tudnivaló az, hogy ezt a sztorit szinte biztos, hogy neked, egyedül kell rendbe rakni magadban, mert a manipulátornak nem fűződik érdeke a lezáráshoz (szeretné nyitva hagyni a kaput, hogy bármikor visszasurranhasson szükség esetén), és mivel nincs mély érzelmi érintettsége, lelkizésre se pazarolná az időt. Akkor se tette, amikor még a prológus zajlott, miért tenné akkor, amikor az epilógusnál tartunk?
HirdetésHogy van mit rendbe tenni egy ilyen látogató után, akárhány hétig, hónapig, évig, évtizedig volt jelen az életedben, az biztos. Valahol természetes, hogy a világba vetett bizalmad is meginog: ilyenkor minden hamisnak, álságosnak, valótlannak tűnik, a legtisztább törekvések is üresek, értelmetlenek, átláthatatlanok. Újra kell építeni elég sok mindent, minél súlyosabb az eset, annál többet. Sokszor ez csak segítséggel megy.
Az elengedésnek része a megbocsátás, ami nem azt jelenti, hogy a seggfej bármikor jöhet folytatni azt, amit eddig tett. Azt jelenti, hogy köszönöm, hogy megtanítottál pár fontos dologra, menj békével az utadon, és kívánom, hogy találd meg egy napon, amit keresel. Ezt nagyon nehéz érezni és kimondani magunknak, de a sérelmek dédelgetése azt betegíti meg, aki velük él. Nem fog könnyen menni, talán egyedül se feltétlenül, és ne feledd: a seggfej nem lesz ott, hogy segítsen feloldani a feszültséget. Ez is rád marad. A jó hír az, hogy évek múltán se késő.
Nagyon nagy a kísértés, hogy dörgölőzz bárkihez, aki kedves – jó fiúnak tűnik -, de muszáj egy kicsit várni, hogy letisztuljanak a dolgok. És ugye van, mindig van jövő, ugye? Hát, kell lennie, de erről majd egy későbbi bejegyzésben tudok nyilatkozni…
Forrás: barokeszter.hu
