Szerette az életet. „Ez az élet, fiam!” – mondogatta, ha egy finom falat, egy jó sör, vagy egy szép táj volt előtte. Sajnos az élet most csak ennyi volt. Voltak még tervei, közös terveink.
Száz oldalt is tudnék írni róla, és meg is érdemelné. De nem tudom visszaadni, ki volt ő, mert megismételhetetlen és utánozhatatlan volt. Úgy érzem, most kihagyok ezer meg ezer fontos dolgot.
Reméljük, ahol most van, ott újra találkozik rég nem látott apukájával, aki annyira hiányzott neki egész életében.
Nekünk, itt maradóknak pedig „az élet megy tovább”? Na ja, csak többé nem ugyanúgy.
Ég veled, Peti, már most hiányzol!