Azt pedig már tudtuk, hogy a finnugor nyelvű népek az N1bc-be. […] Tény, hogy az Árpádok és a magyarok többsége az R1a haplocsoport népei közül származik. A finnugoristák is kénytelenek voltak finomítani, ma már nem közös eredetről, csupán a finnugor népekkel való nyelvi rokonságunkról beszélünk”.
A kutatás ugyanakkor egy másik, „fontos kérdésre” is választ adott: az archeogenetikai vizsgálat ugyanis kimutatta, hogy nem csak a barátság köti össze a magyar és a lengyel népet. „A mai magyar lakosságban 30 százalékos az R1a előfordulási aránya, a lengyeleknél ez még magasabb. Tehát nem barátok, hanem testvérek vagyunk” – fogalmazott a professzor.
A vizsgálat részleteiről Kásler elmondta: egyházi előírásoknak megfelelően nyitották fel III. Béla sírját. Jegyzőkönyvet írtak, és amikor visszazártak mindent, az egyházi szertartásrendnek megfelelően újra felszentelték a sírt. A koporsóból körülbelül egy négy-öt milliméter széles, két-három centiméter hosszú mintát vettek.
„Szándékosan úgy jártunk el, hogy ha szemből nézi az ember a csontvázat, akkor nem látja a mintavétel helyét. Magát a mintát négy azonos részre osztottuk, az intézet két genetikai munkacsoportja is részt vett a kutatásban, de küldtünk mintát a Göttingeni Egyetem intézetének is, a negyedik darabon pedig kormeghatározó vizsgálatot végeztünk” – magyarázta az onkológiai intézet vezetője.
Később, kérdésre válaszolva elmondta, egyáltalán nem volt idegen terep a történelmi szerep az onkológiával foglalkozó genetikusoknak. Sőt, állítólag más próbavizsgálatok folyamán rátaláltak III. Béla apjának, II. Bélának, illetve nagyapjának, Vak Bélának maradványaira is.
Az eredmények publikálása után felmerült, hogy nem III. Béla, hanem Könyves Kálmán csontjait vizsgálták. Kásler Miklós ezt azonban cáfolta. Mint fogalmazott: „Korabeli leírások szerint Könyves Kálmánnál súlyos középfülgyulladás alakult ki, ennek pedig a koponyacsontokon elváltozásokat kellett okoznia. Ilyeneket azonban nem mutatott ki a CT-vizsgálat”.
