Természetesen az okok felsorolásánál nem lehet teljes listát készíteni, legyen szó akár kiskorú, akár felnőtt eltűnésről, hiszen valamennyi ügy egyedi, a háttérben más és más okok dominálhatnak.
Mit tegyünk, ha eltűnt egy hozzátartozónk?
Téves az a hozzáállás, hogy várunk a rendőrségen teendő bejelentéssel, „mert úgysem csinálnak 3 napig semmit”. Ez a filmekben valóban így van, azonban a valóság egy kicsit más.
Ha az eltűnt kiskorú, a bejelentésünk megtétele előtt keressük meg a környékbeli kórházakat, mentőket, kizárva azt, hogy baleset érte gyermekünket. Ha eltűnt gyermekünk édesanyja, vagy édesapja tőlünk külön él, ne habozzunk, kérdezzük meg, tud-e valamit gyermekünkről. Ezután célszerű felkeresnünk az általunk ismert barátokat, iskolatársakat, mert elképzelhető, hogy valamelyikük tud a hollétéről. Megnézhetjük az általa használt közösségi oldalakat is, mivel azokon egyértelműen kiderül, hogy mikor jelentkezett be utoljára és itt üzenni is tudunk neki. Bár a fiatalok nagyon nem szeretik, ha a szülők a holmijaik között „kotorásznak”, de ilyen esetben talán megbocsátható, hiszen akadhatnak árulkodó nyomok, amelyek a gyermek hollétére utalhatnak. Ha legjobb tudásunk szerint mindent megtettünk, hogy megtaláljuk, irány a rendőrség…! Részletes személyleírással, ruházattal, a nála lehető tárgyakkal, telefonszámokkal, barátok neveivel… azaz minden olyan információval, amely segítségére lehet a hatóságnak abban, hogy a kiskorút minél előbb épségben megtalálja. Amíg a hatósági eljárás folyik, addig se adjuk fel a keresést és bármi új információt találunk, azt osszuk meg a rendőrséggel!
Hirdetés
Fotó: Akron Beacon Journal /Karen Schiely
Ha az eltűnés hátterében a gyermekünk elhelyezése, vagy láthatási problémák vannak, akkor is tegyünk bejelentést a rendőrségen, ha nem tudjuk konkrétan, hogy hol tartózkodik gyermekünk. Ilyenkor azonban tudni kell, hogy a rendőrség csak abban az esetben veszi el a másik szülőtől a gyermeket, ha az veszélyhelyzetben van, illetve a rendőr által tapasztalt körülmények azt indokolják. Egyébként nem fogja hazavinni, „csak” a tartózkodási helyét állapítja meg. Az elhelyezésről a bíróság dönt majd.
Ha egy felnőtt hozzátartozónk tűnt el, a bejelentésünk megtétele előtt ebben az esetben is először a kórházakat, mentőket keressük meg. A bejelentésben éppúgy, mint a gyermekek esetében, részletes személyleírás, ruházat, az eltűntnél lévő tárgyak felsorolása szükséges. Itt azonban még arról is beszélnünk kell, ha hozzátartozónk beteg, vagy mentálisan sérült, illetve az eltűnést megelőző viselkedése is nagyon fontos lehet, mert ez utalhat a későbbi cselekedeteire is. De tapasztalataim szerint a rendőrség már a bejelentés alapján „sejti”, hogy milyen szándékkal távozott el otthonról az eltűnt. Ezekben az esetekben is fontos, hogy mi magunk is keressük hozzátartozónkat, ne csak a hatóságtól várjuk a segítséget. Tudni kell azonban, hogy a hatályos jogszabályok alapján ha a rendőrség megtalálja az eltűntet, nyilatkoztatja tartózkodási helyéről, azonban az eltűnt azt nem köteles a családtagjaival közölni. Ezekben az ügyekben a hozzátartozó tudni fogja, hogy családtagja él, egészséges, de nem kíván kapcsolatba lépni a bejelentővel. A zavart, beteg hozzátartozó feltalálása esetén, –amennyiben szükséges-,a hatóság gondoskodik egészségügyi intézményben való elhelyezéséről.
