„Inkább beleugrok a Tiszába, nem bírom már! Hidd el, nem bírom édesanyukám” – írta búcsúüzenetében a fiatal. A kompon Tomi unokatestvére is ott volt, látta a tragédiát. A helyiek napokig imádkoztak, hogy élve találják meg.
„Amikor szóltak, azonnal a partra siettem. Szerettem volna odamenni, hogy megnézzem a vízben az arccal lefelé lebegő gyermekemet, de nem engedték. Hiába mondtam, hogy szeretnék megbizonyosodni arról, hogy valóban az én kicsim teste került elő, de emberségből azt mondták, jobb, ha az élő fiam marad meg az emlékeimben. Miután betették a halottszállítóba, ismét kértem, hadd nézzem meg legalább a kezén és a lábán levő tetoválásokat, hiszen azokról biztosan felismerem. Azt sem engedték, de aztán megmutatták a vizsgálat során készített képeket. Semmi kétség, sajnos ő volt”– hajtotta le fejét a gyászoló anya.
Ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja (mobilról is) a 116-123-as, ingyenes lelkielsősegély-számot, vagy keresse fel az ongyilkossagmegelozes.hu-t!