Eltitkoltam előled a fájdalmamat, a nincstelenséget és a boldogtalanságomat, mert tudtam, hogy eljön az a nap amikor neked is meg lesz a saját bajod, de most amikor azt látom, hogy teher vagyok a gyermekemnek, csak azért imádkozom, hogy egészséges legyél és ne kerüljön sor arra, hogy a gyermekeidtől kelljen függnöd, hogy ne érezd te is azt amit én érzek most.
Az az érzés, hogy teher vagy annak az embernek akit a világon a legjobban szeretsz, akire feláldoztad az egész életed, és oda adtad volna az életed is érte, több fájdalmat okoz, mint bármilyen betegség.
Úgy tűnik, hogy az öregség és a betegség nem csak az erődet és a nyugalmadat veszi el, hanem egyedül is hagy a világban. Bocsáss meg nekem azért amiért most panaszkodom, de senki sem készített fel erre amit ma érzek. Nem volt időm megbarátkozni a gondolattal, hogy egy napon már csak teher leszek a számodra. Bocsájtsd meg nekem azt, hogy sírtam előtted, hogy otthont kerestem a házadban, hogy a lelkemet a lábaid elé tettem!
