És ez egynél már sikerült! A másik is nagyon jó úton van, a harmadik még csak most kezdte, de a legjobb irányban halad.Én pedig halálosan büszke vagyok rájuk! És minden egyes velük-értük töltött percemre.
Nem akarok ilyen hülyeségekről irni, mint a pelenkázás, az uzsonna-készítés, meg a lego-darabokba való éjszakai mezítláb belegyaloglás, mert erről írnak elegen. Igen. Ez vele jár. Sőt, ilyenekből áll. De nem erről szól!!! És különben is… engem nem zavar. Tényleg. Egyszerűen nem zavar. Megszoktam. Megszoktam, hogy másik két-három ember helyett pakolok, 2-3 féle ebédet főzök, hogy mindig megy a mosógép, és 20 éve szól reggel a vekker. Mi ez ahhoz képest, hogy a dédnagyanyám még a patakba járt mosni, és télen ráült a kemence-padra, hogy ne fagyjon meg. Ezek csak gyakorlati dolgok. Meg lehet tanulni, ki lehet gyakorolni, ez van, és kész. De ami a lényeg!!!
Hogy a legillatosabb kis zsemle odabújik még tíz évesen is reggel az emberhez, hogy a most másfél éves az ölemben alszik el, és közben dorombol, mint egy cica! Hogy a huszonkét éves elaltatja a kisöccsét, ha kell, és hosszú monológokban féltékeny a kishúga fiú osztálytársaira. Hogy bármilyen gondom van, felhivhatom, és jön, és meghallgat, és segít! Hogy a középső a legféltettebb titkait is megosztja velem, de “csak velem”! Hogy a legkisebb akkor kacag a legédesebben, ha én bénázok neki a színes labdájával! Hogy ismerem nagyjából az összes gyerekkönyvet az elmúlt 20 évből, az újszülöttől a nagykamasz korosztályig. Hogy a Mammut játszóházban én tudok a leggyorsabban végigmenni a mászó-emeleteken, hogy bármit, bármilyen legóból összeépítek, tudok transformerst ki-be csukni, baba hajat fonni, távirányítós versenyautóval a másikat nyerni hagyni- úgy általában minden társasjátékban és kártyajátékban bárkit tudok nevelési szándékkal- nyerni hagyni, tudok gyapjúangyalkát készíteni, focizni, medence aljáról versenyben kavicsot felhozni, és mindezt képes vagyok őszintén élvezni! Hogy én megmaradhattam gyereknek, miközben a világ legcsodálatosabb és legnagyobb felelőssége az enyém: az én dolgom, hogy a gyerekeim BOLDOGOK legyenek!
