„Az eltelt két hét alatt nagyon sok minden történt, amit szavakkal nem tudok elmondani. Győzelem, boldogság, mámor. Egy elkerülhetetlen versenybaleset. Kórházi küzdelem, remény, összeomlás, szomorúság és sok-sok szeretet, el sem lehet mondani mennyi! Eszti választotta Belgium helyett az isztambuli versenyt, minden áron itt akart lenni. Nagyon köszönöm, hogy a szombati verseny megadta Neki azt a hatalmas boldogságot, amire vágyott, amit megérdemelt... A balesetet követően orvosok, ápolók kiemelkedő szakmai tudásukkal, odafigyelésükkel megtettek mindent. Hála és köszönet nekik! Továbbá hálásak vagyunk a TJK (Türkiye Jokey Kulübü – Török Zsoké Klub) vezetőségének, munkatársainak a számunka nyújtott segítségükért, szeretetükért, mindenért, amit értünk tettek. Óriási erőt adtak ebben a nehéz helyzetben mindazok, akik velünk együtt imádkoztak Eszti felépüléséért. Eszti csodálatos gyermek, nagyszerű társ, és kivételes barát volt, akit mindenki szeretett. 2016-ban ez az idézet ragadta meg: „Ha egy nap a sebesség öl meg engem, ne sírjatok, mert én mosolygok.””