Szerda este még csak egy átlagos tavaszi napnak indult. A győri forgalom, a szürkülő fények, a megszokott zaj. Senki sem sejtette, hogy pár perccel később egy egész közösség szíve szakad meg.
Varga Ákos, alias „Alma”, hazánk egyik legsikeresebb motorversenyzője, a Dakar-ralit is megjárt sportlegenda, tragikus közlekedési balesetben életét vesztette.
A hír órákon belül bejárta a sajtót és közösségi oldalakat, döbbent és fájdalmas üzenetek özönével. Egy ember, aki porban, sárban, sziklafalak között is megállta a helyét, most a város aszfaltján hagyta itt végleg a pályát.
A Dunacenter közelében történt a végzetes ütközés. A hivatalos információk szerint Ákos motorjával sávváltás közben ütközött össze egy autóval. Az ütközés olyan súlyos sérüléseket okozott, hogy bár a mentők perceken belül a helyszínre érkeztek, minden újraélesztési próbálkozás ellenére nem tudták megmenteni az életét.
49 éves volt.
Nem az útjai nehézsége vitte el. Nem a sivatag hősége, nem a sár, nem a technikai hiba. Egy egyszerű közúti helyzet, amit talán már ezerszer leküzdött – ez lett a végzete.
Sokan csak „Almaként” ismerték, de a motorsport világában ez a becenév tiszteletet parancsolt.
Ő volt az első magyar motoros, aki teljesítette a legendás Dakar-ralit.2006-ban az egyik szakaszon a nyolcadik helyen ért célba – azóta is ez a legjobb magyar eredmény motoros kategóriában. A Dakar nemcsak technikai verseny, hanem kőkemény pszichés és fizikai küzdelem – és Ákos ott, abban a pokolban lett hőssé.
Többszörös enduró magyar bajnokként versenyzett, de soha nem vált hivalkodóvá. Ő nem a rivaldafényért csinálta. Hanem a benzinillatért. A szabadságért. Az útért. És azokért, akik utána jöttek.
A magyar motoros társadalom nemcsak egy versenyzőt, hanem egy példaképet veszített el.Tucatjával érkeznek az emlékező posztok a sporttársaktól, fiataloktól, akiket mentorált, és egyszerű rajongóktól, akik csak messziről csodálták.
„Te tanítottál minket nem félni a portól. Most porrá lettél, de örökre itt maradsz velünk.” – írta egyik korábbi tanítványa.
A közösség emlékmenetet és országos gyertyagyújtást szervez. Többen javasolták, hogy róla nevezzenek el egy motoros oktatóprogramot – így nemcsak emléke, de küldetése is tovább élhetne.
Ákos nemcsak a pályán volt kemény. A hétköznapokban egy végtelenül kedves, nyitott, segítőkész emberként emlékeznek rá. Aki soha nem felejtette el, honnan indult, és mindig volt egy jó szava, egy biztatása bárkihez, aki megszólította.
Több iskolában tartott előadásokat a biztonságos motorozásról. Támogatta a fiatalokat, segített technikában, gondolkodásban, emberi tartásban.
Azt mondta egyszer egy interjúban:
„A motorozás nem száguldás. Hanem önismeret. A motor olyan, mint egy tükör: ha te bizonytalan vagy, ő is az lesz. Ha te bízol benne, akkor repül.”
Varga Ákos két gyermek édesapja volt. Családja mély fájdalommal, de méltósággal kéri a nyilvánosságot, hogy gyászukat csendben élhessék meg.
A győri motoros klub egy emlékhely felállítását tervezi, a versenyzők pedig közös túrával búcsúznak tőle – ott, ahol mindig is a legjobban érezte magát: az úton.
A legenda szerint azok a motorosok, akik túl korán mennek el, örökre az égbolt kanyarjaiban gurulnak tovább. És ha néha felnézünk, és halljuk a távolban a motorhangot, talán csak Alma húz el egy felhő mögött.
Nyugodj békében, Ákos.A motor megállt. A szívünk dübörög tovább érted.