Erőfeszítései katalizátorává váltak egy sor eseménynek, amelyek véget vetettek a kommunista uralomnak, nemcsak a Szovjetunióban, hanem annak egykori szatellit államaiban, így például Magyarországon is. Mihail Szergejevics Gorbacsov 1931. március 2-án született a dél-oroszországi Sztavropol régióban. Szülei mindketten kolhozokban dolgoztak, a fiatal Gorbacsov pedig kombájnokat üzemeltetett kamaszkorában. Mire 1955-ben végzett a Moszkvai Állami Egyetemen, a Kommunista Párt aktív tagja volt.
1978-ban a Központi Bizottság Mezőgazdasági Titkárságának tagjaként ment Moszkvába, majd alig két évvel később a Politikai Hivatal teljes jogú tagjává nevezték ki. Ő volt az első főtitkár, aki az 1917-es forradalom után született.
Nyitottabb politikája okán a Szovjetunió felbomlása az északi balti köztársaságokban kezdődött. Lettország, Litvánia és Észtország kiszabadult, hullámvasút indult el, amely átterjedt Oroszország Varsói Szerződésben részes szövetségeseire is. A folyamat 1989. november 9-én tetőzött, amikor a tömegtüntetéseket követően Kelet-Németország polgárai szabadon átjuthattak Nyugat-Berlinbe. Gorbacsov döntése ekkor nem az volt, hogy tankokat küldött be, ami a hagyományos szovjet reakció volt az ilyen kirívó ellenállásra, hanem bejelentette, hogy Németország újraegyesítése német belső ügy.
Gorbacsov 1990-ben Nobel-békedíjat kapott „a kelet–nyugati kapcsolatok radikális változásában játszott vezető szerepéért”.
Számos cikk, tanulmány mellett több könyvet publikált. 2012-ben megjelent, Szemtől szembe önmagammal című kötetének számottevő részét 1999-ben leukémiában elhunyt, szeretett feleségének, Raiszának ajánlotta. 2014 novemberében jelent meg A Kreml után című könyve, amely a Szovjetunió széteséséhez vezető hatalmi harcról szól. 2018-ban mutatta be Moszkvában a Változó világban című új könyvét, amelyben összegezte a peresztrojka reformmozgalom külpolitikai hatásait, felhasználva a világ vezetőivel folytatott beszélgetéseiről készült jegyzeteket és felvételeket.
